Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)

Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre

Jól kifejezett állcsontoknál feszes, nem engedékeny vagy kis kü­lönbségeket mutató nyálkahártya esetén seJakbázis, gipszienyomat. Amikor a sorvadás előrehaladtával a nyálkahártya nagy ellenállásbeli különbségeket mutat, akkor Kert sánccal ellátott kaucsukkanállal, Kerrel, csukott szájban kompressziós lenyomat veendő. Erősen lapos szájban oldalirányban eltolható, erősen összenyomható nyálkahártya esetén Trebisch szerint legjobb a guttapercha lenyomat. Ilyenkor ta­nulmányi lenyomat híg gipszszel, a munkamodellt a mozgékony íny he­lyén vastag cinnfóliával borítva. Elkészítjük a protézist, fekete gutta- perchával béleljük, ezzel új íágólenyomatot veszünk és utánvulkanizál- tatjuk. Nem más ez, mint Spreng vagy Ehricke eljárása. A közölt lenyomati módok majdnem mindegyikét kipróbáltam és tapasztalataim alapián azt kell mondanom, hogy az általános gyakor­latban bármelyik funkciós lenyomati móddal -— az extrem esetek kivé­telével — felül jó eredményt érhetünk el. Mint legegyszerűbbet és a legtöbb esetben megfelelőt, leginkább a Kantorowicz szívó lenyoma­tát ajánlanám vagy a Spreng lenyomati módját fém, esetleg kaucsuk kanállal. Eljárása tulajdonképpen nagyon egyszerű, eltekintve az egyéni öntöttkanál készítéstől, ami úgyis a laboratórium dolga Az orvosra a legkevesebb munkát rójja és a beteg részvétele a munkában jórészt az egyszerű rágásban merül ki. Tekintve a betegnek a protézissel szem­ben támasztott — sokszor túlzott — követelményeit, az idő- és munka- többlet azonban nem lehet kontiaindikációja a funkciós lenyomatnak, ahogy, sajnos, a kollégák égj jóiésze még ma is felfogja. Ismétlem, hogy a jó lenyomat kiindulópontja, alapja, de nem egyetlen feltétele a protézisnek. A protézis sikere más tényezőktől is függ, amelyeket mind gondosan szem előtt kell tartanunk. % % & Az utóbbi időben a szakirodalomban mind többen foglalkoznak külön az alsó protézisek készítésével. Rájöttek arra, hogy azon eljá­rások, lenyomati módok, amelyek a felső állcsonton sikerrel járnak, alul nem felenek meg a követelményeknek. Az anatómiai viszonyok egészen mások, sokkal kedvezőtlenebbek egy jó alsó protézis készítésé­hez és viseléséhez. Az alsó hordfeitilet a folytonosan mozgó állcsonton sokkal kisebb terjedelmű s már kisfokú sorvadásnál is alig marad ke­mény alap a protézis számára. A környező lágyrészek, különösen a nyelv mozgásai azonnal elmozdították az alsó pótlást. Általában már azzal is megelégedtünk, ha nyugalmi helyzetben, nyitott szájban helyt maradtak, sajnos azonban a beteg nem elégedett meg ennyivel. Mi­után az anatómiai viszonyok egészen mások, mint felül, a felül indi­kált lenyomati mód, alul nem vezethetett mindig sikerhez. Igen gyak­ran fordul elő még ugyanazon szájban is (tapasztalataim szerit), hogy míg felül a fogmedernyúlvány jól kifejezett, addig addig a sorvadás még viszonylagosan is ig'en nagyfokú. Szabó professzoré az érdem, hogy „szárnyas protézis"-ével olyan eljárást dolgozott ki, amellyel az esetek legnagyobb számában alul is kielégítő sikert érhetünk el. Kan­torowicz maga is elismeri, hogy az ő, felül mindig sikerre vezető szívó­lenyomata alul legfeljebb 30%-ban vezet sikerre, s ma már ő is alkalmazza és leírja a szárnyas protézis készítését. Trebdsch is alul mindig szárnyas protézist készít. A fóvatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata ss kritikája 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom