Balogh Károly dr. (szerk.): A Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Stomatologiai Klinikájának emlékkönyve 1908-1933 (Budapest, 1933)
Dr. Máthé Dénes: A fogatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata és kritikája különös tekintettel az alsó protézisekre
Jól kifejezett állcsontoknál feszes, nem engedékeny vagy kis különbségeket mutató nyálkahártya esetén seJakbázis, gipszienyomat. Amikor a sorvadás előrehaladtával a nyálkahártya nagy ellenállásbeli különbségeket mutat, akkor Kert sánccal ellátott kaucsukkanállal, Kerrel, csukott szájban kompressziós lenyomat veendő. Erősen lapos szájban oldalirányban eltolható, erősen összenyomható nyálkahártya esetén Trebisch szerint legjobb a guttapercha lenyomat. Ilyenkor tanulmányi lenyomat híg gipszszel, a munkamodellt a mozgékony íny helyén vastag cinnfóliával borítva. Elkészítjük a protézist, fekete gutta- perchával béleljük, ezzel új íágólenyomatot veszünk és utánvulkanizál- tatjuk. Nem más ez, mint Spreng vagy Ehricke eljárása. A közölt lenyomati módok majdnem mindegyikét kipróbáltam és tapasztalataim alapián azt kell mondanom, hogy az általános gyakorlatban bármelyik funkciós lenyomati móddal -— az extrem esetek kivételével — felül jó eredményt érhetünk el. Mint legegyszerűbbet és a legtöbb esetben megfelelőt, leginkább a Kantorowicz szívó lenyomatát ajánlanám vagy a Spreng lenyomati módját fém, esetleg kaucsuk kanállal. Eljárása tulajdonképpen nagyon egyszerű, eltekintve az egyéni öntöttkanál készítéstől, ami úgyis a laboratórium dolga Az orvosra a legkevesebb munkát rójja és a beteg részvétele a munkában jórészt az egyszerű rágásban merül ki. Tekintve a betegnek a protézissel szemben támasztott — sokszor túlzott — követelményeit, az idő- és munka- többlet azonban nem lehet kontiaindikációja a funkciós lenyomatnak, ahogy, sajnos, a kollégák égj jóiésze még ma is felfogja. Ismétlem, hogy a jó lenyomat kiindulópontja, alapja, de nem egyetlen feltétele a protézisnek. A protézis sikere más tényezőktől is függ, amelyeket mind gondosan szem előtt kell tartanunk. % % & Az utóbbi időben a szakirodalomban mind többen foglalkoznak külön az alsó protézisek készítésével. Rájöttek arra, hogy azon eljárások, lenyomati módok, amelyek a felső állcsonton sikerrel járnak, alul nem felenek meg a követelményeknek. Az anatómiai viszonyok egészen mások, sokkal kedvezőtlenebbek egy jó alsó protézis készítéséhez és viseléséhez. Az alsó hordfeitilet a folytonosan mozgó állcsonton sokkal kisebb terjedelmű s már kisfokú sorvadásnál is alig marad kemény alap a protézis számára. A környező lágyrészek, különösen a nyelv mozgásai azonnal elmozdították az alsó pótlást. Általában már azzal is megelégedtünk, ha nyugalmi helyzetben, nyitott szájban helyt maradtak, sajnos azonban a beteg nem elégedett meg ennyivel. Miután az anatómiai viszonyok egészen mások, mint felül, a felül indikált lenyomati mód, alul nem vezethetett mindig sikerhez. Igen gyakran fordul elő még ugyanazon szájban is (tapasztalataim szerit), hogy míg felül a fogmedernyúlvány jól kifejezett, addig addig a sorvadás még viszonylagosan is ig'en nagyfokú. Szabó professzoré az érdem, hogy „szárnyas protézis"-ével olyan eljárást dolgozott ki, amellyel az esetek legnagyobb számában alul is kielégítő sikert érhetünk el. Kantorowicz maga is elismeri, hogy az ő, felül mindig sikerre vezető szívólenyomata alul legfeljebb 30%-ban vezet sikerre, s ma már ő is alkalmazza és leírja a szárnyas protézis készítését. Trebdsch is alul mindig szárnyas protézist készít. A fóvatlan száj különböző lenyomatvételi módjainak javallata ss kritikája 101
