Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - II. Herpes és hasonló betegségek
42 Részletes rész Igen sokat foglalkoztak a varicella megelőzésével. Lehet-e olyan oltást végezni, amely immunitáshoz vezet megbetegedés nélkül. Kiing azt állította, hogy a varicella gyerekről gyerekre átvihető. Ezt az átvitelt Knoepfelmacher varicellisationak nevezte. Kiing szerint vari- cellisatio után általános fertőzés ritka, s voltak gyerekek, akik vari- cella-fertőzéssel szemben ellentállottak. Knoepfelmacher szerint az oltás ismétlése negatív eredményt adott. Hotzen a varicellisatio után a fertőzés általánosodását látta, ami járvány forrásává lett. A varicellisatio hasznáról a vélemények eltérőek. Hess, Lester és Unger a varicella-hólyag tartalmának intravénás injectioja útján maradandó immunitást ért el, anélkül, hogy kiütés keletkezett volna. v. Késmárszky 36 óráig bezárólag a betegség kezdetén vett citratvérből 0.1 ccm-t intracután oltott, s azt találta, hogy 98%-ban immunitás kelekezett és az oltott egyén nem volt fertőző. Újabb adatok szerint így 70%-ban érhető el védelem. Gyógyszeres kezelést illetőleg fontos a bőr megóvása másodlagos fertőzésektől, s a viszketés csillapítása. Irodalom. Balogh: Kiin. Wocliensclir. 1923, 2, 516. — v. Barabás: Jahrb. f. Kinderb. 1925, 107, 343. — Bertarelli: Cbl. Bakt. Őrig. 1909, 50, 181. — Freund, Schmitt und Wreszynski: Monatschr. i. Kinderb. 1927, 37, 351. — Gins: Zeitschr. f. Hyg. 1918, 86, 299. — Glanzmann: Scliw. med. Wochensclir. 1927, 8, 145. — Groth: Cbl. Bakt. Orig. 1930, 118, 1. — Hammerschmidt: Beitr. z. path. Anat. 1919, 65. 346. — Hess, Lester and Unger: Am. Journ. Dis. Chid. 1918, 16, 34. — Kling: Berl. klin. Wochensclir. 1913, 50, 2083; 1915, 52, 13. — v. Késmárszky: Arch. f. Kinderb. 1928, 85, 1. — Knoepfelmacher: Monatschr. f. Kinderb. 1923, 25, 367. — Langer: Zeitschr. f. Kinderh. 1919, 21, 432. — Lereboullet et Moricaud: Bull. de la soc. de péd. 1914, 16, 84. — Nelken: Monatschr. f. Kinderh. 1926, 32, 128. — v. Nieder: Deutsch, med. Wochensclir. 1924, 50, 804. — Pridham: Brit. Med. Journ. 1913, 1054. — Rivers: Journ. Exp. Med. 1927, 45, 961. — Rivers: Journ. Exp. Med. 1926, 43, 275. — Rivers and Tillett: Journ. Exp. Med. 1923, 38, 673. — Simon and Scott: Amer. Journ. Hyg. 1924, 4, 675. — Steiner: Wien. med. Wochenschr. 1875, 25, 306. — Tezner: Monatschr. f. Kind. 1924, 28, 39. 4. A zoster és varicella azonosságának kérdése. 1888-ban Bókay észlelte először, hogy egy családban az egyik gyerek övsömört kapott, a másik bárányhimlővel betegedett meg. 1909-ben a budapesti nemzetközi orvoskongresszuson tartott előadásában azt a véleményét fejezte ki, hogy a zoster némely eseteit varicellavirus okozza és ily esetek ismét varicellához vezethetnek. Bókay megállapítása az unitárius felfogás, hogy a zosternak legalább bizonyos eseteit a varicellával azonos virus okozza. Bizonyítására sok hasonló észlelet szolgál. Bókay Budapesten 1915—1924-ig a zoster és varicella előfordulásáról statisztikát készíttetett és a kettő között több-kevesebb parallelismust talált. De Lange zoster és varicella között complementkötéssel tudta az azonosságot megállapítani. Hasonló eredményeket kapott Netter és Urbain. Az unitáriusokhoz tartozik Lipschütz, Kundratitz, Battino, van Driel és Guszman. Kundratitz zoster-hólyag tartalmával gyerekeket oltott be és localis reactiót kapott. Előfordult az is, hogy zoster- oltás után a gyerek varicellát kapott. Zoster-oltás után positivan reagáló gverek később a varicellát nem kapta meg és zoster reconvalescens vérsavójával sikerült neki varicella ellen védelmet nyújtani. Lauda és Silberstein vizsgálatai a zoster és varicella azonosságának complementkötéssel való eldöntésére negatív eredményt adtak. Lauda és
