Baló József dr.: A láthatatlan kórokozók filtrálható virusok - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára (Budapest, 1931)
B) Részletes rész - I. A különböző himlőfajok azonosságának kérdése
24 Részletes rész Az ovinatio, vagy clavelisatio célja, hogy a juli a himlőt enyhe alakban állja ki. Ily célból az oltás virulens himlőnyirokkal és legyengített vírussal fülön, vagy farkon történhetik. Fontos az oltáshoz a vírusnak nagy mennyiségben való termelése. Ez Bőrrel szerint úgy történhetik, hogy egy pustula eldörzsöléséből származó vírust pby- siologiás konyhasó 500-szoros mennyiségével meghigítjuk és belőle 300—400 cm3-t jnhnak borotvált bőre alá fecskendezünk. Az oltás helye erősen megduzzad. 8. napon az állatot megölve, az oedemás szövetet eldörzsöljük és a folyadékot kipréseljük. Galtier úgy végezte a claveli- satiot, hogy az állatot fülén, vagy farkán beoltotta, s ha a pustula kifejlődött, a 13—15. napon az oltás helyét kivágta. Bőrrel szerint hyperimmunsavóból 5—10 cm3-t és 0,05 cm3 vírust •egyidejűleg adva, immunitás érhető el, ez a séro-clavelisation. Bridé és Boquet szerint oly virus, amely 3—5 napig juhhimlő ellenes serummal contaetusban volt, subcután oltva, alkalmas a vacci- natióra. Ducloux a vírust 50°-ra melegítve, gyengítette, de Bridé és Boquet szerint ily virus immunitást nem ad. Ducloux és Cordier formaiinnal kezelt vírust használt oltásra. Konew a juhhimlőt kecskére vitte át és azt találta, hogy 15 passage-on átvive, a virus legyengül és julira visszavíve, csak localis elváltozást okoz. Ez a caprina. Peuch hígított vírust használt sübcutan. Irodalom. Blanc, Melanidi et Stylianopoulo: Arch. Inst. Past. Hell. 1926, 376. — Bőrrel: Ann. Inst. Past. 1903. 17, 123. — Bose: Cbl. Bakt. Orig·. 1903, 34, 413; 517; 666. — Bridé et Donátién: Ann. Inst. Past. 1921, 35, 718. — Bridé et Boquet: Ann. Inst. Past. 1913, 27, 797. — Kii and Kasai: Journ. Jap. Soc. Vet. Sc. 1927, 6, 135. — Konew: Cbl. Bakt. Ref. 1907, 40, 337. — Manninger: Cbl. Bakt. Orig. 1918, 80, 190. 8. Malacok variolája. A megbetegedés Európában, különösen Romániában gyakori, előfordul Marokkóban. Minden évszakban előfordul, de főleg télen. 3—4 hetes korig a malacok fogékonysága igen nagy, 2 hónapon túl sokszor nem fogékonyak, 2 */4—3 hó után nem fogékonyak. A fekete disznófaj más fajoknál fogékonyabb. Kivételesen kicsinyeitől szoptató koca is megkapja a bajt. Természetes fertőzés alatt az incubatiós idő néhány nap, varioli- satio alatt az első elváltozás 3—4 nap alatt fejlődik ki. A tünetek bágyadtsággal, étvágytalansággal, lázzal kezdődnek. A szőrtelen területeken, mint has, comb belfelülete, fül, orr, szem, kiütés jelenik meg, amely 2—3 nap alatt borsónyi, savóval, majd gennyel telt hólyagokká válik. A hólyagok később beszáradnak, lehullanak, heget hagyva hátra. Ha a bőrelváltozások körülírtak, az állat meggyógyul, ha összefolynak, s a nyálkahártyákat is megbetegítik, a prognosis rosszabb. Másodlagos fertőzés a lefolyást súlyossá teszi. Mortalitas 5—80%. Bollinger szerint a malacok himlője vagy a tehénhimlőből, vagy a juhhimlőből származik. Velu szerint emberi vagy juhhimlő nem fordult elő ott, ahol a malacok variola-járványai előfordultak, malachimlő nem ad tehénhimlővel szemben mentességet. Természetes fertőzés az állatok érintkezése útján keletkezik, esetleg ember viszi át a fertőzést, vagy a szél terjeszti. Fogékony állat
