Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)

Hahnemann életrajza

44

Ennyit közbevetve, — menjünk át most ismét H. ho- moeopathiájának további fejlődésére és különösen életének későbbi viszonyaira.

1831-ben, cliolera alkalmával mint valódi emberbarát tünteté ki magát H. Elvbarátainak mindenfelé küldött utasításokat e dühöngő nyavalya szerencsés legyőzésére. Hatalmas gyógymódja által fölbuzdítatva, nov. 7-én 1831. az „Alig. Anzeig. 309-ik számában“ Frigyes Vilmos porosz királyhoz is intézett nehány sort, melyek által föl- keré a fejedelmet az emberiség nevében, tudományának méltó pártolására ily sürgős körülményekben *).

Az epemirigy kezdetétől tanítványai közöl kitüntették magukat: Bécsben : DD. Glück er, Lichte nf eis, Marenzeller, Menz, Reeller, Schäfer, Schmidt, Wrecha, kik közt a bécsi székesegyház jeles szónoka: dr. Veith méltó helyet érdemel; hazánkban: DD. Bakody, B a 1 o g li, Braun, F orgó, H an e 11 i, M a y e r, M ü 11 e r, Sztároveszky stb. H. e betegség ellen a kámfort ajánlá, mely a kór kezdetén legnagyobb valószinüséggel használtatott átalában; további terjedésében is kielégítő vala ugyan

annak sikere több vidéken; ekkor azonban a kámfort meg sem kisértvén, a már kifejlődött kór symptómáival meg- egyezöbb szerekkel működének azonnal tanítványai, H. elve szerint választván a specificus orvosságokat. így dr. Gerste 1-nek H-hoz intézett egyik leveléből láthatni, mikép ö a cholerának rögtön kifejlődésekor kámfor helyett azonnal veratrum, carbo v. jó eredménynyel használt; typhosus láz

*) De mivel ugyanezen kérelmében figyelmezteté egyszersmind a királyt, miként nem mind homoeopaíhák azok, kik e nevet bitó rolják, nem tanítványai különösen azok, kik gyógymódja mellett érvágást, nadályozást, vagy más nem hóm. szert használnak, — ez által f’elingerlé a lipcsei honi. orvosok legnagyobb részét. Pedig igaza volt H.-nak, midőn hasonszenvének ügyében szigorúan lépett föl; e tekintetben nem mondhatnám őt túlságosnak, mint némelyek hirdették; mert csakugyan nem áll a többi közt dr. Kretz- schmar-nak a „Horn. Zeitung 1833-iki 22. szám.“ közlött azon igazolása az érvágásra nézve, mikép „acutus esetekben rögtöni veszély elhárítására szükséges az érvágás stb.“ miután érvágás stb. nélkül rögtön működnek szereink ott, hol rögtön veszedelem fenyeget.