Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
45 beköszöntésével pedig ac. phospk., rhust-1 stb. Ugyanezen veszélyes kór gyógyítása alkalmával tett tapasztalások igen fontos következtetésekre bírák a honi. orvosokat: gyógyszereik ismétlésé tekintetéből. Átláták ugyanis ekkor, mikent az acutus nyavalyák minélelöbbi megszüntetésére csakugyan szükséges a szerek gyakortabbi ismétlése, mit egyébiránt az ész és szükség eddig is javasiának; átláták, miként csak chronicus esetekben lehet és kell bevárni a gyógyszerek működését több napig, nem pedig acutus kórok rapid lefolyása idején. H. maga 1833. „Böninghausenrepertóriumának“ vezérczikkében decisiv kimondá a gyógyszereknek körülmények szerinti szükséges ismétlését. Az ez ügyben H-hoz érkezett tudósítások egészen megnyugtatók valának; miért is fénysugáros nevét egekig magasztalák ügyfelei. Ezen hálás elismerés újra kecsegteté ii-t azon édes reménynyel, miszerint gyógymódjának győzelmét jeles tanítványainak ily lelkesedése mellett csakugyan nemsokára kivívandja . . . Csalatkozott! Voltak ugyan már többen, kiket ész s szívrokonság erősen kötött H-íioz, de már ezek közt nem tetszének neki azok, kik a homoeopathiát lelkesen pártolák ugyan, de nem egészen az ő értelmében. Első hevében kikelt dr. Rau, Brunnow és társai ellen, noha ezek közöl többen a homoeopathiának tudományos kiképzésén erőteljesen dolgozának. De tulajdon müvének csak némi csekély átalakíttatását sem kedveli a művész! H. szintén, noha gyógyelve szerint működtek barátai, és ez mostanig sértetlenül áll és állni fog, — féltvén tanának elfajulását, a legkisebb változást sem szerété; habár általa, őszintén megvallva, inkább tökéletesbiilt tana, mint szenvedett lényegében. Veszedelmesek voltak valóban mások, kik szív nélkül, csak az ész hideg számítását tekintve , annyiban követék gyógymódját, mennyire őket a nyereség kecsegtete Nemkülönben ártának gyógymódjának azok is, kik a meg járatlan uj utón könnyen eltévedvén, béketüresüket vesztve, a már megszokott régi törött útba térének minduntalan vissza. E keserű tapasztalás boszantá H-t, es 1832. novemb. 4-én ily tartalmú levél Írására ingerlé: „Újabb s több tapaszta- lás után látom mennyire növekszik azok száma, kik „hóm.
