Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
13 azon kórjelekkel mutatkozott, melyeket tegnap és ma enmagamon tapasztalék, midőn egészséges állapotomban négy nehezék (Quentchen) jó chinahéjat kisérletkép egymásután bevettem! Ez időtől-feladatommá tűztem ki többféle gyógyszert egészséges emberi testen megkísérlem; és ime — a pontosan észlelt kórjelek, melyeket azok előidéztek, csudálatosán egyeztek azon kórjelenségekkel, melyeket könnyen és visszaesés nélkül kigyógyítottak. Ekkor már lehétetlen vala megdönthetlennekel nem fogadnom azon állítmányt, hogy a nyavalyát nem lehet mint valami talány- szerű lényt anthologice és ábrándok után kipuhatolni, — hanem hogy minden betegséget csak úgy kell a gyógyásznak tekinteni, mint összegét azon jelenlevő symptómáknak, melyekkel bennünket egyes kóresetek megkínálnak. Beláttam, hogy a betegségeknek csupán e nézlete az igazi és egyedül alkalmas a gyógyításra *). Beláttam, hogy e szerint pathologiánk sem fog csupán merész hypothesiseken alapulni, melyek kóralakjai nem egyebek, mint különnemü betegségek töredékeiből összeférczelt mesterképek; nem fogják többé a therapiák önkényesen kigondolt indicatiói, bizonytalan gyógytervei sem tévútra vezethetni a lelkiismeretes gyógymüvészt; és ez nem lesz kényszerítve metaphysicai nézelődéseivel a beteg-ség-eknek emberi ész által soha ki nem kémlelhe- tendő belső természetére nézve oly eszmezavaros gyógyeljárást kinyögni, milyent a csalékony rationalismus legkedvesb bábjaként szokásból ölelget. Beláttam, hogy az egyedül üdvös út, minden emberi segély — tudós fennhájázás nélkül fel vagyon lelve. De a meglelt út még járatlan volt! Nekem kellett azon saját erőmmel, saját eszközeim segélyével megindulnom! Elindultam vigasztalódva és szerencsésen haladva. A természet törvényét követem már sok év óta, a nélkül hogy kénytelen lettem volna valaha a közönséges gyógyászattól valamit segélyül használni. Nem szorultam innentúl 12 éven át sem hánytatóra, sem hashajtóra, nem hűsítő italra, nem az úgynevezett feloldozó, szétoszlató szerekre, semmi átalános görcs-vagy fájdalom-csillapító , álomhozó, semmi átalános ingerlő, erősítő, semmi átalános vizelethajtó, vagy izzasztó, semmi hólyaghuzó szerekre, semmi nadályra, köpölyre, vagy érvágásra, semmi úgynevezett fontanellára, semmi oly intézkedé*) E tekintetben mi már nem osztozunk H. véleményében; mert a sym- ptórnák összegének egyedüli tekintetbe vétele csakugyan nem elegendő a valódi orvoslásra; és mivel erre nézve elkerülhetlenül szükséges, hogy a betegnél jelenlevő symptómákat orvosi szempontból fogja fel az orvos : azért helyes therapiája nálunk is csak annak leend, ki pathoíogiai és egyéb orvosi ismeretekkel bir, melyek nélkül a homoeopathia, mely valódi tudomány, egj- sz-^rü műveletlen empyryává fajulna.
