Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
14 sekre, melyeket az átalános gyógytan bármelyik rendszere vaktában rendel. En egyedül a fentebb érintett természet törvénye szerint gyógyítottam, és attól egyetlenegy esetben sem tértem el. — És az eredmény? mily természetes! Azon elégtételt, melyet imez el járástól nyertem, a világ legdicsőbb javaival sem cserélném fel. Ezen sok évi tapasztalgatás közben azon uj s fontos fölfedezést tettem, hogy a gyógyszerek az egészséges emberi testre hatva, kétféle eredményt nyilvánítanak: egyiket mindjárt a bevétel után, s a másik egészen ellenkezőt, az iméntiek eltűntével; — továbbá, hogy midőn a legyőzendő kórjelek legnagyobbrészt hasonlók azon kórjelekhez, melyeket a választandó gyógyszer, hatásának első óráiban az egészséges emberi testben szók előidézni (oly módon, hogy a betegség és gyógyszer okozta első rendű kórjelek a lehető legnagyobb mértékben hasonlítsanak egymáshoz): hogy, mondom, ily egyetlen esetekben egyedül segíttetik tartósan a bajon, — miszerint t. i. a beteg testben létező kóringer más igen hasonló által, melyet a gyógyszer idézett elő, — áthangoltatik, — eltávolíttatik és kioltatik, és pedig a hihetetlenségig rövid idő alatt. Ezt neve- zém én gyökeres gyógyításnak. Más oldalról azt is észleltem, —mit különben anélkül is előre lehete látni, — hogy midőn „contraria contrariis“ régi gyógymód szerint, a gyógyszernek első rendű hatása által egészen ellenkező kórjeleket (például álmatlanságot mákonynyal, gyöngeséget borral, dugulást hashajtóval) támadunk meg,—csak palástoló segélyt eredményezünk; mert rövid idő múlva a gyógyszer hatásának második stádiuma bekövetkezvén, ez által a betegség méginkább kimérge- síttetik, — a gyógyszer nagyobb adagai által ellankad az életerő, — ezek következtében uj bajok támadnak, melyek gyakran súlyos- bak az eredeti bajnál és vajmi gyakran halállal is végződnek. Találmányom oly nyomatékos, hogy ha azt ismernék és gyakorolnák, egész világ tapasztalásai tanúsítanák , mikép csak a „similia similibus“ gyógymód idézhet elő tartós segélyt és pedig csak a legcsekélyebb adagok által. Ezt huzamosb betegségekben leginkább észrevehetni, melyekben az eddigi orvoslásmódok közöl egyik sem nyújt czélszerü segédeszközt; és hacsak hosszabb idő alatt a természet öntörekvése, vagy épen esetleg alkalmas ásványos fürdő, vagy más szerencsés körülmények által ki nem irtatik a betegség, ez holtig kínozza a szánandó szenvedőt. E mellett a régi gyógymód tömérdek és méregdrága szereket rendel, melyeket a betegnek föl kell használnia, hogy némi látszatos eredményt előidézhessen, elannyira, hogy például John orvos Londonban évenként 300 font chinahéjat, s más orvosok egyenkint több font- nyi mákonyt használnak föl; midőn a gyógymódomat követő orvosnak a legcsekélyebb mennyiségű, de öszhangzó ingerü gyógy-
