Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
10 ridion és Makrobiotik stb. tekintélyes szerzőjével, az ezen idő körül igen hires jénai, később pedig berlini tanárral és a porosz király rendes orvosával, — ki mindenkor szívesen olvasta H. sorait, ki az 1831-ben kiadott e czimii iratában „Die Homoeopathie“ világosan igy fejezé ki magát a homoeopathia ügyében: „Az első ok, minélfogva a ho- moeopatliiát nem ignorálhattam, az vala, mikép méltatlan dolognak tartám, hogy egy uj gvógyniód iránt megvetéssel viseltessem; ehez járulának több tiszteletre méltó, elö- itéleteknek épen nem hódoló férfiak nevei, kik elismerék a tény igazságát; minek következtében magamnak is volt alkalmam több esetet látni, melyekben a homoeopathiának sikerét nem tagadhattam és igy meg kellett győződnöm arról, hogy ezen uj gyógymódot félrevetni nem lehet, hogy az pontos vizsgálatra csakugyan érdemes.“ Ki halála ágyán is ekkép szólott H. gyógymódjáról: „A hasonszenv gyakorlatára már nem volt időm; ismét egészen újra kellettvolna kezdenem; e gyógymód csakugyan a legnagyobb tünemények közé tartozik az orvosi tanban; kifejlődése kiszámíthatlan jó következményeket szülend; de perczeim immár számítvák; én ezen időt el nem érhetem.“ Hahnemann igen érdekes levelei közöl ime kettőt közlök kivonatban t. ez. olvasóimmal: 1) Kedves Barátom! Ön iránti vonzalmamnak engedve, ime ezennel közlöm önnel, kinek jeles szivét ismerem, egész gondolkodásmódomat és meggyőződésemet a legnagyobb örömmel. Több éve, hogy a gyógyászatban a közönséges úttól eltértem. Szentségtörésnek tartám a szerint tapogatódzni a sötétségben, oly szereket rendelve, melyek csak vélemény alapján nyertek helyet a gyógyszertanban. Xem vehettem lelkemre, hogy szenvedő embertársaim kétes kórállapotaiban ily ismeretlen gyógyszereket alkalmazzak, melyek a bajt könnyen halállá változtathatják, vagy újabb és oly bajokat szülhetnek, melyeket aztán nehezebb eltávolítani, mint az eredeti betegséget. Ily módon embei'társaim gyilkosává lenni, vagy azok életét megkeseríteni a legborzasztóbb gondolat lön előttem, oly rettentő és nyugalomháborító, hogy házasságom első éveiben praxisommal egészen fölhagytam és többé egy beteget sem vállaltam el, hogy gyógyításommal több kárt ne okozzak; s mint ön is tudja, onnantól csupán a vegytannal, s mint iró foglalkozám!
