Argenti Döme dr.: Hasonszenvi gyógymód és gyógyszertan kezdő h. orvosok és művelt nemorvosok használatára 1. (Pest)
Hahnemann életrajza
11 Azonban gyermekeim születtek, — ezek egymás után súlyosb betegségekbe estek, melyek minthogy gyermekeimet — az én testemet és véremet — sanyargatták s veszélyeztették, fájt lelkemnek, hogy nekik csak némileg is biztos segélyt nem nyújthatók. De honnan vettem volna a segélyt, biztosb segélyt az annyira bizonytalan tapasztalásokon, gyakran csupán gyanításokon s véleményeken alapuló tan mellett?! azon tömkelegben, melyben csak az találhatja fél nyugalmát, ki a gyógyszerek állítólagos hatásainak csak azért tud hitelt adni, mert száz meg száz könyvben ismételteinek; ki gyógyításának halálos következéseit nem művészete bizonytalanságának, semmiségének, — hanem a sulyosbult betegséget egyedül ennek gyógyíthatlansága rovására, a beteg szófogadatlan- ságának és egyéb apró okoknak tulajdonítja; ki ily vakító mente- getésekkel képes folytonosan gyógyítani betegségeket rendszerszemüvegeken át oly gyógyszerekkel, melyek, mint ismeretlenek, könnyen halált okozhatnak. Hol vegyem a segélyt, biztos segélyt? igy sohajtozék a vigasztalan atya, kedves, mindenek fölött legdrágább beteg gyermekei nyögése fölött! És e kétségbeesés perczeiben éji sötétség, pusztaság környezett, — minden kilátás nélkül atyai szivszorongásim enyhülésére! Ismertem, — nyolcz éves lelkiismeretes figyelemmel folytatott tapasztalásból ismertem a közönséges gyógymód csalékonysá- gát; és szomorú tapasztalásokból vajmi jól tudtam, mit lehet kigyógyítani Sydenham és Hoffmann Fr., mit Boerhave és (lau bins, mit Stoll, Qu ari n, Cullen és Ha én szerint. De tán e művészet, mint nagy férfiak állítják, már természeténél fogva sem képes nagyobb biztosságra jutni ? — Gyalázatos, istenkáromló gondolat! igy felelék rögtön magamnak. Tehát a vég- hetlen Isten, kinek kegyeire érdemetlenek vagyunk, — ki nemcsak z ember, hanem a porban láthatlan állatocskák szükségeiről is gondoskodik, — ki egéiz teremtésének egyetemébe életet és jólétet lehelt, — képes lett volna zsarnokilag elhatározni, hogy rokona, az ember, égből nyert isteni szellemével, legmegfeszítettebb törekvés daczára se birjon eljutni azon útra, mely testvérei szenvedéseinek eltávolításául kellő eszközökhez vezet? O, a köz édes atya, hidegen tudná nézni azon legkedvesb teremtményeinek kórgyötrei- meit és a mindenre képesített emberi teremtőésznek nem jelölt volna ki utat, könnyű biztos utat, mint kelljen a betegségeket helyes szempontból nézlelni, miként a gyógyszereket kikémlelni, melyik mi ellen nyújt valódi segélyt? Nem — ez nem lehet; mert a mily bizonyos, hogy van egy Isten, ki maga a véghetlen jóság és bölcseség, épen oly bizonyosnak kell lenni, hogy ugyanő teremtett légyen modot es utat, mely szerint a betegségek, helyes szempontból tekintetve, bizonyosan
