Arányi Lajos: Orvosgyakorlati tanulmányok a mellür zsigereinek táj- és leiró bonctana köréböl némi, az orvosi rajzok célszerü elkészítésére vonatkozó útmutatással (Buda, 1865)

•""~'Jj IS §■—

lentyűk elégtelensége vagy zárhatlansága (insufficientia vagy inconniventia valvularum aortae).

A mi a függér félholdképü billentyűiről bonc- és élettani tekintetben mondaték: az szórol-szóra rá illik a tüdtitér félholdképü billentyűire is.

Valamint a visszeres nyílásokon: úgy az ütereseken is találkozik olykor szór (stenosis).

Egy fontos kórbonctani adat ekkint hangzik: a b a 1 v i s z- szeres nyiláson elég gyakori a szór, a jobb visszeres nyiláson ellenben igen ritka, továbbá a bal üte- res nyiláson (a függérén) nem ritka, de a jobb üteres nyiláson (a tüdütéren) fölötte ritka, s majdnem hallatlan a szór.

Valamint a szív külszinét a szívburok, nevezetesen a zsiger- lap lepi: úgy béleli a szívet a szívbelhártya (endocardium) *)

Végül megjegyzendő, hogy azon időben (a systole = szívszűk alatt), midőn a pitvar-gyomor billentyűk, t. i. a k é t- é s h á- romhegyü billentyű csukvák, a félholdképüek, t. i. a függér és a tüdütér billentyűi nyitvák, és viszont: midőn a diastole (szívtág) alatt a pitvar-gyomor billentyűk vannak nyitva: akkor a félholdképüek csukvák.

Függelék.

A szívburok közelebbről megtekintve.

Ki a mellkasba, nevezetesen a szívbe beható lősebeknél a golyó menetét keresvén a lőcsatornát először fürkészi, és a pitvarok környezetében bocsátja be kutató ujjait: az gyakran oly részekre ötlik, minők a golyó által ejtett likak, és soká nem bir tisztába jutni, itt is, amott is akadván ugyanazon embernél aféle lövés- szerű folytonossági hiányokra, melyek egészen félre esnek a valóságos lőcsatornátol, minek oka abban rejlik, hogy a szívbu- * 1 2

Nem a jártasak, hanem a kevesbbé beavatottak számára tűzöm ide a vérkeringés rövid vázlatát:

1) A fekete vér a föl- és lehágó iirös visszeren a jobb pitvarba, innen a jobb visszeres nyiláson át a jobb gyomorba, innen a jobb üteres nyiláson át a tüdütérbe s ezen keresztül a tüdőbe jut, s ennek hajszáledény- bálózatában megélenyül, megpirosodik.

2) A tüdőből a négy tüdővisszeren a balpitvarba szállíttatik a vér, innen a bal visszeres nyiláson át a bal gyomorba, innen a bal üteres nyiláson át a függérbe , és ennek ezernyi ágain át a hajszáledények hálózatába, hol a vér élenyét s melegét lerakván megfeketedik, és végre a vissze- rekbe jut, melyek a fölhágó s lehágó üres visszérbe egyesülvén a jobb pitvarba szállítják a vért, mint azt fönn 1) alatt már megérintém.