Arányi Lajos: A kórbonctan elemei gyógygyakorló és törvényszéki orvosok számára sokratesi modorban tárgyalva (Buda, 1864)

Toldalék. A kórbonctani jegyzőkönyv vezetésére szolgáló utasítások - Első szakasz. A kórbonctani műtan (Techik) - Harmadik fejezet. A hulla belvizsgálata

módjára kidudorodva, de be soha sincsenek esve. — Most következik: a tüdő és a szív vizsgálata.

9) a tüdők megvizsgálásánál ajánlatos a tüdőket kivágni, mi igen könnyen hajtathatik végre, ha a tüdők nincsenek oda nőve. —

A tüdők odanövése Pesten oly gyakori eset, hogy száz között csak ötször nem fordul elő. — Rendesen a tüdők csúcsa, de gyakran hátsó részök is oda van nőve, s csupán csak a tüdő alapjának a rekeszhezi növése tartozik a ritkább tüneményekhez.

Miben áll tulajdonkép a tüdők odanövése ? Sz tulajdonkép a tüdő mellhártyájának a borda- nellhártyávali összenőttségében áll, szoros tudományosan lehet mondani, hogy a mellhártyának fallapja a mellhártyának zsigeriapjával van összenőve.

Jegyzet. A nehezebben felfogható bonctani táigyakhoz tartozik többek közt a savós hártyák lefutása , és ezeknek azon zsigerckhezi viszonya, meyeket beburkolni szoktak; — talán szerencsés lehetek e tárgyat következő hasonlitgatással felvilágosítani : ö) képzeljük, hogy egy lelógó ököl ábrázolná az egyik tüdőt vagy a szivet, vagy valamelyik haszBÍgert (májat, lépet stb.), vagy végre a herét vagy bár az agyat is; b) képzeljük, hogy az ököl valamely egy lábnyi hosszú zsákba dugatik, ezen zsák ábrázolja a tüdőnek és a többi előbb említett zsigernek savós burkát, mely, mint tudjuk, a tüdőnél a tüdömellhártyának, s az újabbak szerint zsigeri mellhártyának hivatik, a szívnél zsigeri szivburok-