Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Ötödik czikkely. A régi erdélyiek köntösiről
Ha valaki abban az időben az szakállát leberetváltatta, nem beret váltatta az haját is egyszersmind, az csúf volt, olyat mondottanak néki, az, kit szégyenlek ki Írni. A fejét majd mindnyájan borotváltatták, ha kopocz volt, nem viselt idegen kurva hajat, az kit most barokának hínak, mert ha akkor eléhoztad volna a baróka nevét, más azt gondolta volna, hogy azt mondod, hogy bak róka megyen. Az kinek haja nem volt, hogy kopocz volt, szép fekete bíborból vagy bársonyból való sapkát viselt. Az bajusza az száját némelyiknek egészlen befogta, abban soha semmit el nem vágtak, sőt mikor ivutt némelyik, megtölt a bajusza s beszoppantotta. Nyakravalót soha máskor nem viseltek, hanem mikor útra mentek, akkor némelyike szép gyolcsból való nyakravalót kötött fel, az kinek az két vége kinek skófiummal, kinek arany fonallal, kinek elegyesen, kinek tiszta selyemmel meg volt varva, azt függve leeresztette az öviig, vagy penig némelykor hátra vetette az vállán az hátára, s ott lebegett; de rendszerént portai selyem török nyakravalót viseltének, az alább rendű emberek penig közönséges portai nyakravalót. Az uraknak, első főrendeknek az pompára való mentéjek hosszú volt, annak nagy hosszú szélyes galléra, hogy majd az háta közepit érte, az karjának felit, elől is az méllyé felé jócskán leért. Némelyeknek ezen galléron kivűl vagy nuszt volt vagy hiúz vagy rókatorok, vagy valami drága bőr; az két újjá úgy fityegett az földig; az mentéje újjá kutyafüles volt, bérelve penig attól fogva az hol az kézit az hasadékon kidugta, sohult sem volt, hanem osztán az végin az kutyafül felé, az kutya füllel együtt egy kevés bérlés volt. Mikor ritkán felöltötték, az újján való posztó összeránczolódott, rán- czolva állott az karjokon. Abban az időben híre helye sem vala az pasza- mántnak, hanem nagy híre vala még Pázmány Péternek, azért ha valakinek elé hoztad volna az paszamántot, azt gondolta volna, hogy Páz- mánt emlegeted vagy Pázmántot az sz. István király hadi vezérit. Ezen mentéjeken volt szövés, ki egy újj szélyes, ki két újj, ki három, azt oldalpecsenyének hítták; mindennek inkább proportionate vitéz kötés az végin, az ki arany, ki ezüst fonalból, ki elegyesen, ki tiszta selyemből való volt, azt varratták sűrűn azon mentére. [Hosszú mentéket is viseltének az akkori emberek, melyet boér mentének híttanak, az urak s fő emberek jó féle posztóból, róka bőrrel megbérelve, az nemes emberek veres muszulybol, bárány bőrrel bérelve. Urak, fő emberek, nemesek nyári mentét is viseltének, az urak mentéje belől vagy bársonynyal vagy aranyos matériával vagy velenczei kamukával volt megbérelve, az többinek vagy rásával vagy bagariával. Abban az időben kétféle skarlát posztó volt, velenczei skarlát, annak tizenhat forinton adták singit, csak úri emberek viseltek olyanból köntöst, az másik török gránát volt, négy forintos volt singe, az olyan posztó többnyire kék, zöld s meczszín [volt,]
