Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Negyedik czikkely. A fejedelem ebédiről és vacsorájáról
annak a közepit fogta (másnak senkinek is, se tanácsuraknak, se több úri embereknek ezüstös nádpálczájok nem volt, se magának a fejedelemnek is, hanem vastag rövid nádpálczája volt, az Urak penig olyan két három helyen bogos nádpálczát viseltének.) Kijővén az fejedelem, az urak rendet állottának, az fejedelem, zöld bársony nyusztos kozáksüveg lévén feltéve a fejében — (gyakrabban mind olyant viselt, ritkán hosszú süveget; urak, nemesek is abban az időben, kivált hideg őszen, egész télen, tavaszon is, mig ugyan jó meleg idő nem volt, mind kozák süveget viseltek, ki nuszttal, nesttel, ki róka bőrrel) — a fő pohárnok másod magával nagy térdhajtással a hol a fejedelem, fejedelemasszony állottak, oda ment, egyiknek kezében ezüst mosdó- medencze, másiknak ezüst mosdókorsó, skófiummal varrott kendő lévén kéziben, elsőbben az fejedelem mosdott meg, azután az fejedelemasszony. (Mikor Zrínyi Ádáin bejött volt az fejedelemhez Fogarasban, másszor egy lengyel úr követ az királytól, egyszersmind töltötték mind az fejedelemnek, mind azoknak kezekre az vizet, egyszersmind törlötték meg kezeket az kendőhöz). Megmosdván a fejedelem, vagy predicator vagy arra tanított pohárnok inas az asztaláldást szép halkai elmondotta; addig a fejedelem az süvegit levette a fejiből, kéziben tartotta; elmondván az asztaláldást az fejedelem az süvegit megint az fejiben tette, ketten az fejedelemasszonynyal egymás mellé leültének a fő helyre, s enni kezdettenek, azután az kik az fejedelem asztalára marasztott vendégek voltának, az hopmester rendre leültette, de az hol a fejedelem ült, két felől az asztalnál ürességet hagytanak, mintegy két arasznyira, senki sem ült oda, hanem azon alól az hopmester leült, ha ott akart enni, ha nem akart, az maga szállására ment s az kik az fejedelem asztalánál le nem ültének, az hopmesterhez mentek ebédre, az több jelenlévő urak, főemberek, térdet hajtván az fejedelemnek s fejedelemasszonynak, szállásokra mentenek. Mihelyt az fejedelem leült asztalhoz, az fegyverhordozó inas, ara- nyas köves hüvelyű kard s fejedelmi buzogány lévén keresztül téve a karján, mind ott állott az fejedelem háta megett, mig asztaltól felköltek. Mikor az sültet elhozták, az asztalnok kivitte tálastól, s arra készített külön asztal lévén, felbontotta, s tálbau rakván, úgy vitte be asztalra. Mikor innya kellett az fejedelemnek s fejedelemasszonynak, az fő-innya-adó eléhozta az bort, kéziben lévő ezüst tángyérra kitőltvén benne egy keveset, azt elsőbben az fejedelem szeme láttára megitta, s úgy töltött ugyanott az fejedelem előtt abból az borból innya mind az fejedelemnek s fejedelem asszonynak. Valahányszor ivutt az fejedelem mind annyiszor az ezüst tángyérra töltött bort megkellett elsőbben a fő-innya-adónak kóstolni. Az több asztalnál ülő vendégeknek az pohárnokok adtanak bé innyok. Kis konyhának hítták, ahol ben az fejedelem asszony házán belől arra taníttatott udvari fraj főzött két-három tál étket az fejedelem számára; azt az étket onnét hozták ki asztalhoz. [Mikor]
