Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Negyedik czikkely. A fejedelem ebédiről és vacsorájáról
Mikor felköltek asztaltól, újólag1 asztaláldást mondván, az tanács urak elől menvén, utánok az fejedelem, fejedelemasszony, az fejedelem házában, onnan reverentiát tévén, mingyárt kijöttenek, kiki szállására. Ha innya kezdett az fejedelem, gyakran ivott penig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt asztaltól, maga penig egy veder bort megivutt, még sem részegedett soha el, csak levette fejéből az bársony kozáksüvégit, s mintha megfáradott volna, úgy gőzölgött ki az feje tetejin az bor ereje, s azután még többet ivutt. Egyszer Fogarasban az udvar német gyalogjait az fogarasi vár piaczán rendre állították, s valamikor új pohárt köszöntek, mindenkor lőttek; azoknak két hordó bort parancsolt, hogy kihúzzanak az pinczéből, addig ittak, mig egymásra dőltének az vár piaczán. Az mig az fejedelem tánczolt az fejedelemasszonynyal, az urak addig mind fenállottanak, valamikor arra fordúlt az fejedelem, az urak mind fejet hajtottak. Igen kedves muzsikája volt az duda; magyar módon, szép csendesen tánczolt, alig láthatta valaki az lábait mint emeli fel az tánczban, igen czifrán igen ritkán láttatott. Egyszer az fejedelemasszony adván ki udvartól két előrenden való frajját, abban az lakodalomban tengerszín bársony köntösben volt, az akkori szokás szerént az mentéjén leeresztett posztó lévén, kivűl lévén az nuszt béllés az posztón, az fejében akkor hosszú nusztos süveg volt, köves medályban álló kolcsogtoll benne, mint egy tisztitó seprű olyan szélyesen, olyat penig másnak nem volt szabad viselni. Vadászni gyakorta járt, egyébkor könyveket olvasott, kivált az Bibliát, azt estve is, kivált özvegy korában az mig elaludt az inassal olvastatta, vagy penig órákot igazgatott. Sok óra volt az házában: az többi között egy az asztalán állott, mint egy bojtos kicsin kutyácska, mikor ütni kellett, megmozdult az asztalon valahány óra volt, annyiszor az száját feltátotta s annyit ugatott, mintha valóságos kutya lett volna. Az övit fen, épen az csécsinél viselte; igen jámbor ember volt, legnagyobb szitka ilyen volt: szamár kurva fia, de ha megharagudott, mindjárt megölette volna az embert. Ezt az öreg regnans első Apaffi Mihályról röviden; térjünk által az ő boldogtalan (úgy mondhatjuk) fiára, második Apaffi Mihályra.] Meghalván in anno 1690 die 15. Apr. Fogaras várában első Apaffi Mih., erdélyi regnans fejedelem, árván hagyá egyetlen egy fiát és gyermekét, második Apaffi Mihályt; ezt in anno 1695 Leopoldus császár, az erdélyi akkori commendans generalis gróf Veterányival Bécsbe felhívatá, ott szép sok kegyelmes intésivei intette. Akkor visszabocsátván Erdélyben, sem az Leopoldus császár, sem felséges udvar intésivei nem gondolván, sem penig az erdélyi igaz hazafiai tanács uraknak hasznos tanácsait nem fogadván, hanem magával egyidejű tanács után indulván, és némely Bethlen urak (mert [az]
