Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae (Budapest)
Harmadik czikkely. Az vendégségről és ebédről és vacsoráról
beadták, kivált dinnye éréskor, olyan hosszú szárú üvegekben, melyeket kor- tyogós üvegeknek hittak, és Porumbákon, Fogarasföldin csináltak, a meggyes bor rendre teli töltve úgy állott az jeges cseberben, mindeniknek asztalhoz egyet egyet beadtanak, azután még többet, azt olyan jó Ízűn kortyogdogólag itták.] Ugyanakkor, mikor az gyümölcsöt béadták, az vendég szolgái az ebédlő házban vagy palotában bémentenek, ott rendet állottának, azoknak nagy veres fazékban vagy nagy ezüst pohárban bort adtanak, azok egymásra rendre köszönték s úgy ittanak urok háta megett. Az asszonyok is a kést magok hordozták; rendszerént egy hüvelyben, két kis kések volt s egy villájok, az sinórra övékhez kötötték, hosszan sinórral az előruhájok mellett lebocsátot- ták, hogy az hüvelyek vége csaknem az bokájokat érte. Ittak ugyan, de igen ritkán bokályokból is, kivált sert. Igaz dolog, volt kristály is, de csak ama velenczei kristály; az középin, az hol fogták, majd olyan forma volt mint az két fejű sas vagy sasnak két szárnya; de nem ittak belőle, ha ittak is igen ritkán. Az kristály penig igy jőve be Erdélyben elsőbben, mivel avval is az régi időben az pénz nem fogyott haszontalanul, mert volt ugyan az fejedelem házában talám tizenkét kristály, azt mondották, hogy Lengyel- országból hozták, de csak raritásnak tartották, hanem in anno 1686 hozta- nak legelsőbben Németországból kristályokat Erdélybe.8) [Gróf Apor István lévén tricesimarum arendator, megparancsolta volt mindenüvé az rationisták- nak, ha valami vámon valami új portékát hoznak a görögök, egyenesen küldjék hozzája. Circiter harminczig való kristályt hozván egy kereskedő ember, az kolozsvári rationista avagy harminczados, Apor Istvánnak küldi; az árát megfizeti, az kristályokat titkon eltéteti. Azonban Teleki Mihályt, Naláczy Istvánt s más úri embereket Fogarasban az maga szállására ebédre hívat; megparancsolta, hogy csak egy kristálypohárt, azt is az legalábbvalót, tegyenek az pohárszékre. Leülvén asztalhoz, azt az kristályt, borral megtöltvény békéri, s azt mondja: Én ezt arra köszönném, az ki elfogadná, inná meg az borát, az kristályt tenné el magának. Arra mond Teleki Mihály: Héjába mesterkedel, koma, mert én bort, jól tudod, nem szoktam innya (bort nem ivutt Teleki Mihály, hanem csak vizet, azt tisztán megfőzték, azután meg- hütötték jeges cseberben, ügy töltötték kicsiny fa kártyában, azt adták be innya; noha az bort szerette volna, nagy barátság volt, mikor vagy egyszer bort ivutt s megrészegűlt; részeg korában jobb, csendesebb ember nem volt nálánál). Apor István azt feleli: Én uram, kegyelmedet nem kénálom, hanem azt, az ki tőlem elveszi. Mondja Naláczi István: hoczcza, édes komám! megissza az bort, az poharat kiadja az maga inasának. Azután más kristályt hoznak ki az belső házból a pohárszékre, szebbet az elsőnél, azt is, borral megtöltetvén, békéri Apor István, mondván: az ki ezt az pohárt elveszi [tőlem]
