Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
Sebkezelés
3 könnyen megjavíthatják e százalékot, valamint az ellenkező eljárások azt roszabbá tehetik. Mindamellett egyetemi sebészkórodánkon, hol a tömegesen jelentkező járóbetegek közül kerülnek ki mindig fekvő betegeink és egyetlen súlyos beteg sem lön más intézetbe áthelyezve, — kivéve egyes gyógyíthatlan bántalomban szenvedőket, kik csakis azért tétettek át, hogy a kóroda betegforgalma egyidőre fenn ne akadjon, — ezen csekély 4,838 %-nyi halálozás elég bizonyítéka a kedvező gyógyulási viszonyoknak. E kedvező gyógyulási viszonyok feltételező okai között — a milyenek koródánk elég kedvező fekvése, a kórtermek kellő tágassága s az aránylag elég jól eszközölhető szellőzés — nem csekély befolyást kell tulajdonítanunk a túlságos szigorral ellenőrzött tisztaságnak, és a sebek kezelése körüli eljárásunknak, melyet főbb vonásaiban ide iktatunk. Főtörekvésünk minden friss sebnél — ha az némi reményét nyújtja az első érintkezés utjáni gyógyulás lehetőségének — teljes, vagy legalább részletes első érintkezés utjáni összetapadást hozni létre. Ezen elvből wkiindulólag nemcsak az egyszerűen metszett, hanem a csonkítások, csonkolások, kiizelések és ujdonképletkiir- tások után létrejött sebfelületek és sebszélek közt — miután a vérzés teljesen elállott — ragtapaszcsíkok segélyével, ritkábban varratokkal, továbbá a felületre alkalmazott szintén ragtapaszcsíkok által oda nyomott tépetgomolyokkal igyekszünk lehető pontos érintkezést hozni létre. Ily eljárás mellett gyakran sikerül nemcsak metszett, de még zúzott sebeknél is — milyenek az álképleteknek részben ujjal kikaparása (pl. csecsrákoknál, a megnagyobbodott hónalj mirigyek kiirtása) által jőnek létre — részletes vagy teljes összetapadást hozni létre. 1*
