Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
Sebkezelés
4 Ismerve azonban azon veszélyeket, melyek az ily kezelés mellett a sebváladéknak vagy a bekötés után kiszivárgott vérnek szétesése s így lob- és lázgerjes anyagoknak felszívatása részéről a beteget fenyegetik, mely felszívatásnak esélyei a kötelék részéről gyakorolt erőmüvi nyomás folytán még neveltetnek, ezen veszélyek ellenében különösen két óvrendszabályt szoktunk alkalmazni. Egyik rendszabály alagcsőnek (drainage) beillesztése azon sebzúgba, mely a beteg fekvő helyzete mellett a sebváladék és geny kifolyására legalkalmasabbnak látszik, melyből esetleg a lekötési fonalak is kilógnak. A másik rendszabály a köteléknek eltávolítása 18—20 óra múlva a műtét után. Ennyi idő alatt az első érintkezés utjáni összetapadás úgy is megtörténhetett, de másrészt még elég jókor alkalmunk nyílik a sebváladéknak és vérnek netaláni berekedését még azoknak tetemes szétesése előtt felismerni. Különös figyelemmel kutatjuk a sebváladék berekedését oly esetekben, hol a műtét utáni első pár napon tetemes láz lép fel, mert tapasztalataink mindinkább azon felvételre utalnak, hogy a műtét után 24—48 óra múlva fellépő láz (sebláz) a sebürben visszatartott sebváladéknak és vérnek, vagyis ezek vegybomlásából képződő lázgerjes anyagok felvételének tulajdonítandó. Azon sebeknél, hol a szélek érintkezésbe hozatala vagy épen nem, vagy csak nagy feszülés mellett létesíthető, a széleket csak annyira húzzuk össze, mennyire az tetemes feszülés nélkül elérhető, a szabadon maradt részlet pedig tiszta száraz tépettel boríttatik. A további kezelésnél a sebfelületek tisztítása langyos vízzel, fertőzte]enítése 0,5%-os carbolvizzeli lefecs- kendéssel történik; oly esetekben, hol a felület nagyon
