Antal Géza - Réczey Imre: Kovács József tanár sebészeti kórodája a budapesti Kir. Magyar Egyetemen 1871/2, 1872/3 és 1873/4 tanévben (Budapest, 1877)
III. Álképletek
97 zatokat mutat; a terimenagyobbodás kelyenkint csont-, helyenkint ernyedt izomtapintatu, sőt az alsóbb részletekben némi hullámzást is mutat; emelkedettebb liőmérsékü; ügyönként, mint nyomásra fájdalmas; a lábujjak folyton zsibbadtak. Baját csak 7 hó előtt vette észre, mikor is járás alkalmával illető végtagjaiban tompa fájdalom lépett fel, a nélkül azonban, hogy végtagján legcsekélyebb alaki változást vett volna észre. A fájdalmak nem fokozódtak ugyan, de folyton tartottak; teriméjének növekvését csak három hó előtt vette észre; hat hét óta rohamos növekvést mutatott. A beteg különben meglehetősen táplált. A kórisme csontliúsdag (osteosarcoma) és csontból kiinduló edény ujképlődés közt ingadozott. Utóbbi mellett szólott azon körülmény, hogy az észlelés tartama alatt a dagban némi lüktetést véltünk észrevenni. Mart. 15-én kémszúrcsapolás végeztetett, midőn sötétpiros vér ürült ki gyönge sugárban. Ezen szúrcsapolási eredmény alapján a terimenagyobbodás edény-újképlődésnek vagy igen edénydús liúsdag- nak kórisméztetett. A szúrcsapolási helynek megfelelőleg a bőr tallér- nyi kiterjedésben elhalt. Mivel a terimenagyobbodás jó vagy roszindulatusága felett nem voltunk egészen tisztában, márt. 30-án a czombíitér alákötését végeztük a czombháromszög alsó zugában, azon czélból, hogy ha az edénydús ujdonképlet a jóindulatnak közé tartoznék, a vér-odafolyásnak tetemes csökkentése által a zsugorodás utjáni gyógyulás lehetőségét megadjuk. A rákövetkező 4 nap alatt a visszeres vérpangásnak tünetei fokozatosan növekedtek, a végtagnak térdizület alatti része a lábujjaktól felfelé lialadólag érzékenységét elvesztette, s hőmérséke tetemesen alászállott. A terimenagyobbodás térfogatából semmit sem veszített, sőt a vizenyős duzzanat folytán még megnagyobbodott. A czombíitér alákötése jelen esetben igen kedvezőtlen viszonyok között hajtatott végre, különösen a rendesen beállni szokott visszeres pangás kiegyenlítésére vonatkozólag, a mennyiben az alszár felső harmadát annak egész kerületében elfoglaló terimenagyobbodás, úgy a felületes mint a mélyebb visszerek tetemes összenyomatását eredményezte. Ezen viszonyok számbavétele mellett már a lekötés előtt kifejezést adtunk aggályunknak az iránt, hogy a lekötés után a vis a tergo csökkenésével párhuzamosan növekvő visszeres pangás az összenyomott visszereken át kedvező megoldást nyerhessen. Aggodalmunk nem volt alaptalan. April 5-én a lekötés után 5 nappal a végtag térd alatti részén az elhalásnak oly kétségtelen jelei mutatkoztak, hogy annak eltávolításával tovább nem volt szabad késnünk.
