Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Erdélyi László: Az aranybulla társadalma

AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA.

Irta: dr. Erdélyi László.

III. Honorius pápának 1222 december 15-én az egri püspökhöz és két cisztercita apáthoz intézett levele a magyar király panaszára előadja, hogy Magyarországon mostanában elhatározták, hogy az egész nép évenkint kétszer gyűljön egybe s ott a magyar király személyesen legyen jelen; a roppant sokaság (!) igazságtalan dolgokat szokott követelni a királytól, hogy t. i. az országnak előttük gyűlöletes főurait és nobilisait (!) méltóságaiktól és hivatalaiktól fossza meg, az országból űzze ki s jószágaikat a nép közt ossza szét.1

Ez a hír az aranybulla mozgalmaira vonatkozik. Az "aranybullában nincs szó évente két gyűlésről, hanem csak arról, hogy a serviensek minden évben megjelenhessenek, összegyűlhessenek »Szent István király ünnepén Fehérvárott s a király vagy legalább nádora okvetlenül ott legyen és hallgassa ki a serviensek panaszait (1). Az aranybullát bevezetése szerint a nobilisok sok kérése és keserű kifakadásai után adta ki II. András király 1222-ben, uralkodása tizenhetedik évében. Csakugyan sok ígéret van benne a föurak elhatalmasodása és zsarolásai ellen s legtöbb cikkely szól a serviensek szabadságáról.

A pápai levélben említett két gyűlés valószínűleg az volt, amely 1222-ben kétszer buktatta meg Barcfia Miklós nádort és főtisztviselő társait, köztük Bánkot és Gyulát. Helyökbe a király az aranybullában nem sorolja fel főtisztjeit, csak utóbb kelt okleveléből ismerjük Vejtefia Tivadar nádort és társait, Pósát, Ipótot, Miklóst, Tiborcot, Illést és Mártont. 'Valószínűleg ezek

1 Karácsonyi János : Az aranybulla keletkezése és első sorsa. Akad. Értek» Tört. II. oszt. XVIII. köt. 7. sz. 26. 1. (1899).