Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Erdélyi László: Az aranybulla társadalma

AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA.

voltak azon nobilisok, akik az aranybullát követelő serviens tömeg élén a királynál közbenjártak s a keserű panaszokat és vádakat ■elő merték adni. Ez a kormány csak negyedévig maradhatott meg s már július vége felé Barcfia Miklós nádor áll megint a király mellett. November elején az ellenzék gyűlése másodszor is megbuktatta a népszerűtlen nádor kormányát, amikor Gyula lett a nádor, Salamon, Batiz stb. a társai.1

Az aranybulla keltezéséből érdekes következtetést lehet levonni a nobilis ellenzék érzelmeire. Ez a szabadságlevél és még néhány oklevél 1222 május—júliusa közt, míg Tivadar nádor kormánya áll az ügyek élén, III. László halálától (1205 máj. 7.) számította II. András uralkodása éveit s rövid időre megszakította azt a kancelláriai szokást, mely a keresztes hadjárat és a király halála közti években András uralkodását 1204 jan. 19— máj. 1. közt kezdte számítani, amikor még Imre király is élt. Miklós nádor kormánya tehát hízelkedni akart Andrásnak, míg az aranybullát kieszközlő kormány visszatért azon elv alapjára, melyet első tizenkét évében maga András király is vallott minden oklevelében s mely elismerte az Imre uralkodása végén történt gyermekkoronázás érvényességét András híveinek ellenkező törekvésével szemben.1 2 Az aranybulla nobilisai a gyermekkormány legitimálásával talán a szintén gyermekkorában, nyolcéves korában megkoronázott s immár tizenhatéves Béla ifjabb király befolyását iparkodik erősíteni ; mindenesetre pedig fölújították a korábbi legitim fölfogást.

E fölfogás éppen akkor kezdődött, mikor néhai Béla király volt jegyzője, P., az úgynevezett Anonymus a maga kora társa- -dalmi viszonyai alapján elgondolta a honfoglaláskori magyarság társadalmi viszonyait. E társadalomban három réteg van : 1. «dux et sui principes = dux et sui nobiles» sokszor ismétlődő kifejezéssel emlegeti Anonymus a «neves főembereket» ; 2. milites néven lovagoknak mondja a magyarokat, a «hungváriakat» s egyszersmind a várak vitézeit és tisztjeit (= «jóbágyait») ; 3. serviensel·- nek nevezi a közönségesen civiliseknek mondott tót, kún, izmaelita s más eredetű, várszolgálatra rendelt paraszti népet.3 Anonymus

1 U. o. 21., 25. 1.

2 U. o. 4-20. 1.

3 Erdélyi L.: A tizenkét legkrit. kérdés. 52 — 54, 147—148. 1. A «jobágv»· «•ól u. o. 145. 1.

83

6*