Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete

A FŐISPÁN ÉS ALISPÁN VISZONYÁNAK JOGI TERMÉSZETE.

201

seit; ő azután közölte ezeket alispánjaival és a szolgabírákkal, akik jelentést tettek neki, ha utasításai szerint eljártak. A XIV. század második felétől kezdve azonban lassan megváltozott a helyzet ; a főispán kevésbbé tevékeny részt vesz az apróbb ügyek intézésében, a királyi parancsok mind gyakrabban szólnak közvetlenül az alispánoknak és szolgabíráknak, s ezek végzik mind nagyobb önállósággal a vármegye igazgatását, úgyannyira, hogy alispánjaiért is csak akkor tartozott felelősséggel a főispán, ha be- bizonyíthatólag az ő parancsai, rendelkezései alapján járt el.1

Előfordultak azonban esetek, amikor magának tartotta fönn valamely ügyben a döntést a főispán,1 2 vagy pedig amikor az alispánok oly súlyosnak tartottak valamely ügyet, hogy a főispán elé, a közgyűlésre halasztották el tárgyalását.3 Mint felebbviteli fórum is szerepelt a főispán ; olvasunk ugyanis olyan esetről, amikor az egyik fél nem volt megelégedve az alispán és szolgabírák ítéletével és követelte, hogy a főispán elé tegyék át ügyét.4 Joghatóságát tekintve, az alispánnak a főispánnal szemben való helyzetére nagyon jellemző az is, hogy pl. Druget Vilmos szepesi főispán a Görgeieket 1336-ban kivette alispánjának joghatósága alól s megígérte, hogy a panaszosoknak közülük ő fog igazságot szolgáltatni.5

A megyei közgyűléseket, mint a nádor helyettesei, királyi parancsra tarthatták a főispánok is,6 sőt gyakran olvasunk olyan közgyűlésekről is, amelyeket az alispánok vezettek, de

1 Zala vármegye tapolcza-széki nemessége bizonyságle velet ad 1407-ben a főispánnak, hogy ,,in nullis factis culpabilem fore agnovimus, quidquid autem . . . vicecomes eiusdem ... in persona eiusdem indebite fecisset, non e voluntate, scitu permissione eiusdem domini . . . supremi comitis nostri fecisset, si perpetrasset cui- quam . . (Zalai Okit. II. k. 329 — 330.1.) — Mikor 1497-ben Bakócz Tamás alispánja ellen panasz merült fel, a püspök azzal hárított el magától minden felelősséget, hogy őa kérdéses időben Csehországban tartózkodott. (Gr. Erdődy cs. levt. Galgócz. Lad. 4. f. 10. n. 6. Dr. Iványi Béla barátom szíves közlése.)

2 1340: . . . «imposuerat nobis litteras domini nostri preceptorias, ut ipsam causam... ad ipsius presentiam transmittere debeamus». . . (Magy. orsz. levt. DI. 3332.) - Anjoukori Okrnt. I. k. 349., 615.1., III. k. 397., 604.1.

3 1346 . .. «causam propter arduitatem eiusdem ad primam congregationem domini nostri . . . duximus prorogandum» . . . (Magy. Orsz. levt. DI. 3840.)

4 Ortvay: i. m. IV. k. 582 — 583. 1.

6 Anjoukori Okmt. III. k. 266. 1.

* Gábor: i. m. 146. 1.