Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
98 ERDÉLYI LÁSZLÓ. jeivel együtt.1 Ugyanebben kell látnunk az aranybulla legfőbb serviensi szabadságait is : abban, hogy a serviensek egyrészt megnyerték földjeik szabad tulajdonjogát a szabad rendelkező joggal, másrészt fölszabadultak a várispán bírói illetékessége alól, vagyis megszűnt fölöttük a földesúri bíráskodás, melyet előbb a király legfőbb vártisztje és helyettese, a vár udvarispánja gyakorolt. Ezt fejezi ki az aranybulla 5-ik cikkelye : «A megyés ispánok ne ítélkezzenek a serviensek birtokain, hanem csak újpénzek és dézsmák dolgában ; a megyei udvarispánok csak váruk népein bíráskodjanak, a királyi billogosok pedig tolvajokat és gonosztevőket ítéljenek meg, de mégis az ispán lábánál.» A várispán ezentúl már nem mint uradalmi tiszt, hanem mint közhatóság bíráskodott a serviensekén csak úgy, mint más szabad birtokosok területén abban, ami országosan kötelező mindenkire : a királyi újpénz elfogadásában s az egyházi tizedek kiszolgáltatásában. A vári udvarispán bíráskodása más földesúri udvarispánokéhoz hasonlóan úrbéri természetű s megmaradt a vár azon paraszti néposztályai fölött, amelyek megmaradtak a vár úrbéri kötelékeiben. A bűntények, ú. m. lopás, gyilkosság, gyújtogatás, stb. dolgában a XI. századi szigorú törvények szerint a billogos királybíró (iudex regalis, bilochus v. bilotus) ítélkezett a várispán felügyelete alatt és karhatalmi támogatásával minden rangú bűnös fölött, akit tetten értek, elfogtak, vagy akit a nép, várőrök és falusi parasztok közös vádja tolvajnak mondott (Sz. László II. 4, III. 1) az illető bíró külön területén, megyéjében, vagyis járásában (parochia^ terminus, Sz. László III. 16, 19, 23).1 2 A győri vár castrensisainak, köztük négy szőlős falunak adott és ránk maradt királyi szabadságlevélből tudjuk meg, hogy 1240-ben már megkezdődött a bilotusok helyébe választott bírák működése.3 A szabad községek falunagyot (villicum) vagy városi bírót, a serviensek «serviens-bírót» = «szolgabírót» választottak autonóm bíráskodásuk gyakorlására. Mikor aztán a serviensek 1267-től kezdve általánosan fölvehették a nobilis címet, akkor 1 Erdélyi L. : Árpádkori társadalomtört. legkrit. kérdései, 160—162. 1. 4 U. a. Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben. 109—121. 1. Tört. Szemle 1913, 342-343. 1. 3 Ház. Okrnt. III. 5., 6. 1. habeant inter se villicum electum communi volun· täte ... bilotum omnino abolemus.
