Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Erdélyi László: Az aranybulla társadalma
AZ ARANYBULLA TÁRSADALMA. 99 a hivatalos latin stilizálásban a iudex servientium teljesen eltűnt s helyébe lépett a iudex nobilium, rövidítve iudlium ; de a nép ajkán már kiirtbatatlanul meggyökerezett a «szolgabíró» név. Az autonóm megyei bíráskodás és közigazgatás forrásául szolgáló, tehát nagyon fontos 5-ik cikkelynek egyszerű folytatása a már eredetileg is külön cikkelynek szánt, mert «Item»-mel kezdődő 1 6-ik cikkely, mely a királyi bilochusok bíráskodásához tartozóan megemlíti a nép közvádját, közös tanúskodását s ezt érthető megbízhatlansága, visszaélései miatt eltörli e szavakkal : «Úgyszintén az együttesküvő népek ne nevezhessenek meg tolvajt, mint eddig szoktak.» A bíráskodás körébe vágott, de az előbbinél is fontosabb intézménnyé, országos rendi törvényhozássá fejlődött az aranybulla 1. cikkelye, mely így szól : «Elhatároztuk — mondja a király — hogy évenkint a Szent Király ünnepét, hacsak közbejött nehéz ügy vagy betegség meg nem akadályoz bennünket, Fehérváron tartozzunk megütni; s ha mi nem lehetnénk jelen, a nádor kétségkívül ott lesz, helyettünk és nevünkben meghallgatja az ügyeket s az összes serviensek, kik akarnak, ott szabadon összejöhessenek,.» E cikkely természetes szabadsága a szabad magyarságnak. El sem lehet gondolni, hogy bárki akadályozni akarta volna az ősi szabad birtokosokat abban, hogy elmenjenek Szent István király ünnepére az ő szent sírjához, a gyönyörűséges Boldogasz- szony-bazilikába s hogy ilyenkor kihallgatást nyerhessenek a rendesen ott ünneplő királytól vagy nádortól. De érthető az akadályozás azokra nézve, akiket előbb szolgaféléknek, szabadosoknak ismertek. Érthető, hogy a civilis eredetű servienseket várispánjaik nem szívesen eresztették el a fehérvári nagy ünnepségre panaszkodni a királynál. Most az aranybulla ebben is szabad birtokosokként bánik a serviensekkel s megadja nekik a szabadságot, hogy a nagy országos és udvari ünnepségre megjelenhessenek, összegyűlhessenek és panaszaikra a legfelsőbb fórumon orvoslást kereshessenek. A «libere illic conveniant» a szabad gyülésezést jelentette. Hogy ez miként folyt le, arról fogalmat 1 Középkori törvényeinkben, szabályzatainkban, okleveleinkben az új cik* kelyek kezdő «Item = úgyszintén» szava a puszta kezdőbetűvel rövidítve adta a későbbi nyomtatásokban szokásos §. jegyet. 7*
