Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓl APÁTSÁG RÉSZÉRE. 339 A nehézség csak akkor áll elő, ha oklevelünk adatait a to- puszkói monostornak II. Endre királytól származó többi oklevelével vetjük egybe. Nevezetesen az 1213-iki oklevelek azok, amelyeknek előadása több ponton összeütközik az 1211-iki oklevél előadásával. Az 1213. évből, nem számítva ide a kiadások által erre az évre tett keltezetlen okleveleket, II. Endre királytól három oklevelet, illetőleg három oklevélszöveget találunk a topuszkói chartularium- ban. Az egyiket a chartularium írója mindjárt az 1211-iki oklevél után, a 2. szám alatt másolta, bizonyára nemcsak a chronologikus sorrendet tartva szem előtt, melyet úgyis mihamar elhagyott, hanem annak adva jelét, hogy a monostorban mily fontosnak tekintették ezt az oklevelet. Ez az oklevél is Gorramegyének a toplicai monostor részére adományozásával kezdi, az alapítást az első uralkodási évre tévén (quod de proprio nostro fundavimus regni nostri anno primo), s megemlíti a hat nemzetségnek az adományból kivételét. Éhez az adományhoz a király a monostornak s népeinek szállásmentességét és csakis a király bírósága alá tartozását csatolja. Azután áttér a gorramegyei telepesek és várszolgák kötelességeinek apróra részletezett felsorolására, nem mulasztva el a marturinagyüjtők részére mansionként adandó két pogácsa (!), egy köböl zab és egy tyúk megemlítését sem. Felsorolja azokat a jobbágyokat, kik marturina helyett évenkint három pénzát fizetnek a monostornak, s megállapítja ezeknek és örököseiknek azt a kötelességét, hogy az apát parancsára az egész ország (!) területén saját költségükön tartoznak küldönci (fuvarozási?) szolgálatot teljesíteni. iWegálla- pítja az adományozott föld valamennyi népének a sertésadót illető kötelességét, s külön szól a toplicai vásártéren lakó vendégek évi fizetségéről. Az adományra nézve pristaldusként Berth old fiát, Herchet nevezi meg, ki a monostor részére a földet elhatárolta és assignálta. Különösen kiemeli azután, hogy az uralkodás első évében történt adományból azóta bárki által elvont javakat az apát visszakövetelheti, tekintet nélkül a királytól vagy bárki mástól hamis ürüggyel nyert oklevelekre. Végül erősen megfenyegetvén ez oklevél megállapításainak megszegőit, a király Theobald akkori (tunc temporis) apát kérésére az oklevelet pecsétjével megerősíti.1 1 Smiciklas, III. 116 — 118. 22*
