Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)

Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára

II. ENDRE KIRÁLY OKLEVELEI A TOPUSZKÓl APÁTSÁG RÉSZÉRE. 335

év nélkül csak az uralkodási év által .legyen jelölve, egészen példátlan, nemcsak 1207 előtt, hanem II. Endre király egész uralkodása alatt. Kétségtelen tehát, hogy ez a dátum így nem állhat meg. Vagy hamis az az oklevél, melynek ilyen dátuma van, vagy pedig, ha az oklevél hiteles, ez a dátum nem tartozhatik hozzá.

Tekintve, hogy II. Endre uralkodásának első éveiből, Gottfried és Róbert kancellárok idejéből nem ismerünk több ilyen parancslevelet, lehetetlen dátuma méltán gyanút kelthetne az egész oklevél hitelessége ellen. Azonban az oklevél hamis voltának feltevése ellen szól egyfelől az oklevélnek egyébként kifogástalan szerkezete, amely megegyezik az Imre és a II. Endre király keltezetlen mandátumainak szerkezetével. Másfelől pedig Gorra föld adományozása a későbbi adatok szerint csakugyan megtörtént és így az oklevél későbbi előállításának illetőleg hamisításának nem tudjuk okát adni. így a hamisítás feltevését elvetve, a másik lehetőséghez kell fordulnunk, hogy t. i. a kompromittáló dátum nem volt meg az eredeti oklevélben. És valóban, maga a chartu- lárium szolgáltat bizonyítékot arra, hogy az utóbbi feltevés a helyes.

Smiciklas helyesen utal arra,1 hogy a kódexben ez az oklevél kétszer is megtalálható ; de kevésbbé helyes az, hogy nem mondja meg, hogy az oklevélnek ez a két szövege nem egészen egyezik egymással. Egyéb eltérések mellett legelőször is az tűnik szembe, hogy a 3. szám alatt található oklevélszöveg végén nincs dátum, csak másodszor, a 14. szám alatt van az oklevél a fentebb kifogásolt dátummal másolva! Kétségtelen tehát, hogy az eredeti oklevél keltezetlen volt, mert különben a (mint láttuk) lelkiismeretes másoló már az első esetben is odaírta volna a keltezést.

Vájjon ő, a másoló írta-e hát önkényesen a másodszor leírt oklevél végére a keltezést? Ez feltehető volna, de semmikép sem valószínű. Mert ez a feltevés azt is magában foglalja, hogy a kódexíró tévedésből másolta le még egyszer ugyanazt az oklevelet, önkényesen pótolva másodszor az eredetileg hiányzó keltezést. Ebben az esetben azonban a két másolatnak teljesen egyezőnek kellene lennie, a keltezést leszámítva. Már pedig a két másolat szövege a keltezésen kívül is mutat eltéréseket. Az eltérések2

1 I. h.

3 Az eltérések : quam nostri ducatus tempore — quam nobis tempore ducatus nostri ; in remedium anime mee — in remedio (!) anime nostre ; a 14. sz. szövegből