Szentpétery Imre (szerk.): Emlékkönyv Fejérpataky László életének hatvanadik évfordulója ünnepére (Budapest, 1917)
Szentpétery Imre: II. Endre oklevelei a topuszkói apátság számára
330 SZENTPÉTERY IMRE. következnek egymásután XIII. és XIV. századi oklevelek, minden sorrend nélkül. Csupán egyes, rokontárgyú oklevelek egymásmellé csoportosítása mutat némi rendszerre. Befejezettsége miatt fel kell tennünk, hogy a chartulárium mindazon oklevelek másolatait tartalmazza, melyek a kódex írása idején a monostor birtokában voltak. Van ugyan tudomásunk a topuszkói apátság részére szóló olyan oklevelekről is, melyek másolata nincs benne a kódexben. így pl. Radoszló bán 1288-i oklevele 1 hivatkozik IV. Lászlónak egyik — egyébként ismeretlen — oklevelére, mely nincs meg a chartuláriumban. Valószínű azonban, hogy ez az oklevél a chartulárium írásakor már nem volt a monostorban, ha esetleg előbb ott lett volna is. A chartulárium természetesen házi használatra készült, hogy szükség esetén ne kelljen minduntalan az eredeti okleveleket átnézni. Hogy céljának megfelelt s hogy ezért sokat forgatták, azt a későbbi időkből származó lapszéli jegyzetek mutatják, melyek az apátságra nézve különösen fontos jogokra hívják fel a figyelmet. Erre a kódexre vagyunk tehát utalva a topuszkói oklevelek szövege és egyszersmind kritikája tekintetében is, minthogy ez a kódex a benne foglalt oklevelek legnagyobb részére vonatkozó ismereteinknek kizárólagos forrása. A topuszkói chartulárium 72 oklevélmásolata közt ugyanis mindössze három olyan oklevél van, melyet másunnan is ismerünk, nemcsak a chartuláriumból. Ezek : IV. Béla király 1242. évi oklevele,1 2 Jakab bihácsi falu- nagyé 1271-ből3 és a zágrábi káptalan oklevele 1289-ből.4 A két utóbbinak eredetije is megvan ; IV. Béla királyét pedig a chartu- láriumi másolaton kívül Báthori István országbíró 1476-iki átirata tartotta fenn számunkra. Ez a körülmény növeli ugyan a chartulárium jelentőségét, 80 többé-kevésbbé fontos oklevélre vonatkozó ismereteink kizárólagos forrásává tévén a kódexet, másfelől azonban méginkább megnehezíti a kritika feladatát. A chartuláriumok megbízhatóságának t. i. az a próbája, hogy másolataikat az eredeti okleve1 Smiöiklas, VI. 608. 2 Smiíiklas, IV. 167. 3 U. ο. V. 613. « U. ο. VI. 676.
