Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
ÉLETMÓD, HAGYOMÁNY, MŰVELŐDÉS - 15. Bakó Terézia - Bakó Katalin: Az esztendő szokásai Kiskunhalason 1850-1950
Egy-egy tanyában gyülekeztek a tanyai legények, öten-hatan is. Indulás előtt egynek zsákot adtak a nyakába, ki azt két rétűen hordozta tanyáról-tanyára. A tett helyeken enni, innivalóval kínálták meg a locsolkodó legényeket, még ha durván ment is végbe a locsolkodás. Az előjük tett sonkadarabokból, kolbászokból, süteményekből, amit el nem fogyasztottak, bele tették a zsákba, s úgy indultak tovább. Egyszer egy ilyen locsolótársaság verődött össze édesapám tanyájában (én még csak gyerek voltam akkor). Mikor megfrüstököltek, azt mondja az egyik:- No, most már útnak indulunk! Hanem zsákot is vigyünk ám!- Ki legyen a zsákos? - Rá sózták Szikora András sógorunkra. Szikora sógor mindjárt ki is ugrott a szobából, hamarosan meg vissza.- Ne keressétök, találtam én má egyet! - Szikora sógor bekötötte a zsák száját, s kétrétűén a nyakába is akasztotta, mint a vető paraszt szokta a vetőmaggal. Elindult ki. Sorba vették a tanyákat. Ahol elvégezték a locsolkodást, néhol csak a konyhában vagy a szobában a vizeskancsóból vagy egy vederből intézték, megkínálták őket étellel, italokkal, de a maradék ételeket, kalácsokat, cukros süteményeket forgatták bele a zsákba. Csak úgy egymás tetejére. Rájuk is esteledett. Szokás szerint, ahol kezdték, ott végezték. így ez a társaság is hozzánk került vissza. Az én legénykoromban, - a századforduló idején - már csak hírét hallottuk a locsolkodás durva módjának. Jó magam is már üvegből locsolkodtam a szomszédos tanyákon, ahol lányok is voltak. A féldecis forma üvegekbe „okkulumot” meg rózsavizet kértünk a patikába, úgy gondolom 10 krajcárért. Mások is így csinálták és csinálják napjainkban is. A régebbi szokásnak csak az emléke maradt fenn. ” A későbbi időkben tovább változtak ezek a szokások. Akinek nem futotta kölnivízre, az a jó illatú szappanlevét használta a locsolkodáshoz - tudjuk meg id. Vili Antalnétól. Ekkor már a locsolkodásért tojást, pénzt adott a leány a locsolkodó fiatalnak. Kislány korában az alábbi verseket mondták: Én kis kertész legény vagyok, Rózsavízzel locsolkodok, Megkérem a házasszonyát Engedje meglocsolni a leányát. Más: Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam, El akart hervadni Szabad-e locsolni?73 Tóth Abonyi Balázs úgy emlékszik e szokásra, hogy a locsolkodás - gyermekeknek, fiataloknak, idősebbeknek egyaránt délig tartott. A locsolkodásért cserébe, 687
