Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 8. Kosárkó László: Kisvárosi térhasználat, kisvárosi életformák. Társadalmi térhasználat Kiskunhalason az 1880-as és az 1930-as évek között
topológiai karakterek minden helybelinek alapvető ismeretanyagához tartoztak. ”51 Egy halasi számára a városi és határbeli eligazodás, a „kint és a bent dinamikája”32 egyszerre része a mindennapi tudásnak. A határbeli tájékozódásnak azonban jellegzetes - mint a forrásunk is mutatja - szerkezete van. Modok Sándor számára a határbeli orientációnak elsődleges struktúráját természetesen a nagy tradícióval bíró szállások rendszere (Bodoglár, Balota, Felsőszállás, Göbölyjárás, Tajó, Inoka, Debeák) alkotja. Ehhez képest másodlagos eligazodási pontot jelent az úthálózat (félegyházi-szanki út, majsai-keceli műút, Sós út, szegedi út stb.), a régi és új utak, továbbá az országos- és mellékútvonalak sora. A térbeli orientációnak harmadik elemét a természeti környezet (Gyárfás erdő) jellegzetességei és az emberi alkotások (kút, csárda, csőszház stb.) képezik. Az előbb felsorolt tájékozódási pontokhoz rögzítve jelennek meg a tanyák a mentális térképen. Feltűnő, hogy a szerzőnk a Kiskunhalastól keletre lévő tanyatulajdonosokat ismeri a leginkább. Ennek az lehet az oka, hogy szerzőnk valószínűleg Bodogláron és/vagy Zsanán rendelkezhetett birtokkal.3’ A belvárosi tér és használói Kiskunhalason A társadalmi térhasználatot a városokban leginkább három összetevőn keresztül lehet tanulmányozni. Egyrészről az épített környezet átalakulásán, ami nem egyedül csak az új épületek létrejöttét jelenti, hanem egyben a városi térrel kapcsolatban a városlakókban megfogalmazódó új igények (higiénia, reprezentáció, szociabilitás, közlekedés, közbiztonság) tárgyiasulását, illetve ezzel szoros összefüggésben a városszabályozás, városrendezés megnövekedett szerepét. Továbbá azt, hogy a létrejövő köz- és magánépületek mit szimbolizálnak a városlakó polgárok számára. A társadalmi térhasználat másodsorban azt is jelenti, hogy a városokban milyen térhasználati formák (piac, vásár, korzó, kávéház, kaszinó) és ahhoz milyen tevékenységek, társadalmi csoportok kapcsolódhatnak, illetve milyen tevékenységek, társadalmi rétegek vannak abból kizárva. Harmadrészről, az előbbiekkel szoros összefüggésben, a társadalmi térhasználat fontos összetevője a nyilvános térben érvényesülő normatív rend, amely testet ölthet szokásokban/szokásjogban, városi szabályrendeletekben és illemkódexekben, illemtankönyvekben. A 19. században az európai nagyvárosokban az épített környezet átalakítása általános tendencia volt. A század második felében a kontinensen sorra bontották le az egészségtelennek, zsúfoltnak és piszkosnak tartott belvárosi negyedeket azzal a céllal, hogy többnyire világos és egészséges, továbbá a közlekedési és reprezentációs céloknak eleget tevő sugaras-körutas rendszerű modern belvárost építsenek ki. Természetesen a kisvárosokban, és így Kiskunhalason sem ennyire nagymérvű az épített környezet átalakítása, mégis végbemegy a városi tér „modernizációja”, azaz megindul a városszabályozás, a városrendezés és a belváros új, karakteres modern városi funkcióknak megfelelő köz- és magánépületekkel való gazdagodása. 321
