Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
Szalai К. Antal és Németh Lajos Szalai T. István és Társa Tallér Pál Vörösmarty u. 54. Hajnal u. 8. Váli u. 17. Varja Ferenc Varja János és Földvári Lajos Visnyei János Zilah János Zilah János és Szabó Mátyás Balota p. 173. 707. tkvsz. Gabonapiac tér 2. Gabonapiac tér. 2 A gépvásárlások felgyorsulásához hozzájárult az első világháborút követő infláció is. A mezőgazdasági gépek ára rohamosan nőtt. Egy átlagos teljesítményű gőzcséplőgép eladási ára a háború végi 200 ezer papírkoronáról 1,4 millióra, egy vetőgépé 500-ról 7500 koronára emelkedett. Ha az aranykoronában számított áralakulást vesszük figyelembe, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a cséplőgépek ára 71%-kal, a vetőgépeké 25%-kal csökkent.A proletárdiktatúra bukása után a kedvező hitellehetőségeket is kihasználva, sokan vásároltak cséplőgarnitúrát és egyéb mezőgazdasági gépeket. A kezdeti föllendülést a gazdasági válság szakította félbe. A helyzetet csak rontotta a több évben föllépő aszály. Fekete Imre polgármester 1931. évi jelentésében a következőt írta: „Az aszálykárt előidéző hőség 1928-ban mintegy 11 hétig, 1929-ben 13 hétig, 1930. évben pedig 15 hétig tartott.... A gabonaárak esése még az 1929. évi cséplés elején megkezdődött. Az év elsőfelével szemben 25%-nyi volt az áresés. Ez az ár tartott az 1930. évi aratásig. Ekkor lépett életbe a boletta törvény, mely a gabonaárat mmázsánként 3 P-vel emelte ugyan, de a kereskedő meg betudással élt s így a törvényhozásban a mezőgazdaság iránt megnyilvánult jóakarat és megsegítés — nem igen vált be. Ilyen körülmények között, mivel az üzemi kiadások a mezőgazdaságban mivel sem apadtak, a bevételek pedig a két év előttinek a felére csökkentek — a gazdák a maga idejében fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudtak. Akinek adóssága nem volt s haszonbért sem fizetett, még az olyan gazda is csak nehezen tudta fizetési kötelezettségeit teljesíteni. ” 1932 tavaszán a Kiskunhalas Helyi Értesítő című újság cikkírója a halasi tanyavilágot járva a következőket írta: „Kocsin mentünk Rekettye felé. Szép tanyás ház állít meg. Bent a házban ebédidő van. A gazda szíves és magyarosan vendégszerető. 120 hold föld ura volt, ma százhúsz hold koldusa. Borozgatunk, beszélgetünk, a gazda felmelegszik, beszélni kezd. Amit mond, csupa elszomorító... Hát valahogy csak megvoltunk mostanáig, hogy mi lesz ezután, nem tudom. A földem művelése az idén csak fele részben lesz meg. Nincs hozzá tehetségem, hogy az egészet megműveljem. Még két évvel ezelőtt volt nyolc ökröm, meg négy lovam, meg volt itt tudja a fene, talán száz birka is, vagy több is. Most nincs se birka, se ökör, csak két ló... A bankban a teher szorongat, meg az adó is szorongat, ha egy kis pénzhez jutok nagyritkán, annak annyi helye volna, hogy azt se tudom hova fizessem. ”77 173
