Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)
TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás
sítási alapelv és szabályok szerint minden birtokosnak illetménye a nevén szereplő jog arányában szántó, kaszáló, legelő, homok területből egyformán kiadandó lévén - ezen tagosítási elv megtartása mellett - a mérnöki munkálat - a területi sajátság és változékonyságnál fogva rendes idomok kialakításában annyira korlátozva volt, hogy birtokilletmények elvszerű kiadása, főleg tanyás birtokoknál - legtöbb esetben a helyzeti hátránynál fogva egyedül csak rendetlen idomltás által lett lehetséges.” Az új birtokok kialakítását nehezítette még, a területi sajátságon kívül, a tanyai gazdaságok sűrűsége, „...ugyanis az illető szabályt, miszerint szükség esetén még a tanyai és gazdasági épülettel ellátott birtok is megmozdítható volt - a birtokosok ellenszegülése folytán, de általában a tanyásbirtokok elhagyásából felmerülendő kárpótolhatatlan veszteség, az ez által keletkezhető panaszok elintézhetetlenségé- nek tudata is kivihetetlenné tette... Az idom szabálytalanság csak úgy lett volna kikerülhető, ha az illetők engednek egymás irányában, avagy pedig magukat tanyás birtokukkal más helyre tagosíttatóknak nyilatkoztatták volna. Miután azonban áldozatot hozni egyik sem akart, az idomtalanság szülte hátrány okául saját makacsságuk és önzésük tartható.”'9 A tagosítási alapszabály szerint a kisebb birtokkal rendelkezőknek a városhoz közelebbi területeken kellett kiadni birtokaikat. Ezt azonban lehetetlenség volt közmegelégedésre megoldani, mivel a halasi birtokosság túlnyomó része kisbirtokosnak számított. Néhány példa a reklamációkra: „ Figura József a tanyája előtti legelőrészt kéri legelőilletményében beszámítatni s birtokába adatni. A kérdéses legelőrész térképileg megvizsgáltatván a helyzet és az alapszabályok szerént ezen legelő rész csak Babó Antal nagyobb birtokost illeti, s az néki birtokába is adatik, egyébiránt a felek előtt a barátságos egyezkedés útja folytonosan nyitva áll, melyen maguk között bármikor is elintézhetik ” „Zilah István panaszkodik, hogy az ö régi földje sokkal jobb és szánthatóbb volt, mint a jelenlegi, mivel ebben csak vízállás van. Továbbá ő nem akart a belső földjéről elmenni, mindamellett őt a fehértói pusztára tették ki. Minthogy az osztott földje mellett oly legelőilletőséget kapott, amely első osztályú szántóföldnek tekinthető, ennek folytán barátságosan elintéztetett. ” „Fodor István panaszkodik, hogy rosszabb és kevesebb mennyiségű földet kapott az új osztás alkalmával, mint a régi birtoka volt. Panaszkodik továbbá, hogy a bodoglári kevesebbnek vétetett fel területileg, mint a természetben volt. Minthogy a mostani birtok mennyisége 3795 négyszögöllel kevesebb, noha a különbség a mostani földje jóságában található fel, mindamellett is méltányosság tekintetéből a legelőjét oly helyen fogja kikapni, minek egy része szántható, és erre a működő mérnök úr utasíttatik. A bodoglári földje azonban pontosan vétetett föl. ”20 A kilátástalan helyzetet Mócsy Ferenc, a Jászkun Kerületek főkapitánya próbálta megoldani. Az 1861. május 8-án tartott gazdasági gyűlés kimondta: 137
