Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 3. Tanulmányok Kiskunhalasról a 19. század közepétől a 20. század közepéig (Kiskunhalas, 2005)

TELEPÜLÉS, GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 4. Fodor Ferenc: Földművelés és állattartás

tás korlátolt körére szorulnak, gazdászati főág náluk a földművelés lesz... vagy a városhoz közelebb eső legelőből lesznek kielégítendők, vagy illetéküknek a legelőosztály két első osztályzataibóli kiadása által kárpótoltassanak... A kiskorúakra nézve az osztott föld illetékük kiadásában különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy szántó és kaszáló illetőségük tagosítva kiadass ék. ”14

A szinte hasznavehetetlen homokbuckák ésszerű kihasználásának érdekében kimondták: „A kisbirtokúak... homokilletéküket erdőültetésre használandják, kívánatos dolog e czélból, hogy ezek többen egy nagyobb homokrészt elfoglalhassanak, hogy a nagyobb birtokosok közötti szétszóródottságuknál fogva saját érdeküknek ne árthassanak, másfelől pedig a nagyobb birtokosok legeltetési kényelmét ne zavarhassák.”'5

Nem feledkeztek meg az oly fontos nádilletményekről sem. 1860. augusztus 12- én elhatározták a városi, a kisteleki és a fehértói nádasok felosztását is. Egy forint redemptiora az első osztályú nádasból 10, a másodosztályúból 12, a harmadik osztályúból 15 négyszögöl nagyságú területet állapítottak meg.16

A tagosított földek kiosztása 1860-61 telén kezdődött meg. A fölháborodás általános volt. Panaszosok százai keresték igazukat. Küldöttséget menesztettek a helytartótanácshoz, tiltakoztak a tagosítás módja ellen és a szabályok be nem tartása miatt. 1861. március 25-én Balajthy Vendel Jászkun-kerületi alkapitány elnöklete alatt gazdasági gyűlést tartottak, ahol a tagosítást ellenzők egyenesen a fölosztást kimondó határozat megsemmisítését, illetve a fölosztás leállítását követelték. Igazságot tenni szinte lehetetlennek látszott. Voltak jogtalan követelések, egyesek mások kárára próbáltak előnyhöz jutni, és természetesen jogosak, elsősorban a kisebb birtokosok közül. A fölosztást ellenző gazdák folyamodványain az aláírás „arra meg nem bízott kéz által történt... A kihallgatás alkalmával a szerényebbek közül többen élőszóval kinyilvánították, miszerint a folyamodványt nem ismerik, azt alá nem írták, sem senkit a nevük aláírására fel nem hatalmaztak.”'1

Az elégedetlenség egyik oka az osztályozás megítélése volt. „A volt birtokos minden áron a legnagyobb osztályba óhajtja soroztaim régi birtokát, hogy az elfogadott tagosítást elvnél fogva minél nagyobb osztókulcsot nyerjen. Az új birtokos pedig ellenkezőleg, ugyanazon területre nézve azt kívánta, hogy leclassificáltassék, hogy a felállított arány szerint minél nagyobb területet nyerhessen.” Somossy szerint az osztályozás hitelességéhez viszont kétség nem férhetett, mivel azt „a lakosság minden osztályából kiszemelt oly egyének teljesítették, kiknek jellemük kétségbe nem vonható... Ha egy pusztarészen az osztályozás befejeztetett, a szokásos hirdetési mód szerint az illető birtokosoknak tudtul adatott, hogy téves osztályozás esetén az illető birtokos reklamálhasson, mely esetben az osztályozó küldöttség a kérdésbe tett területet újból megvizsgálta.”'* Ennek ellenére természetesen sokan elégedetlenkedtek.

A földtulajdonosok másik csoportja a birtokidom eltorzítása miatt elégedetlenkedett. A kialakult helyzetet azért nem lehetett másképp megoldani, mert: „A tago136