Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
KISKUNHALAS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐI 93 Irodalom: Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenbe összegyűlt, majd később Budapesten összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Főszerkesztő Vida István. Bp., 1994. 107. Szabó Róbert 17. Balla Antal (Kkh., 1886. ápr. 28.-Bp., 1953. nov. 22.) történész, politikus, újságíró. Apja, a református vallású Balla Antal földműves volt, anyja Daczi Julianna. Iskolai tanulmányait az érettségi megszerzéséig szülővárosában végezte, majd a fővárosban egyetemi tanulmányokat folytatott. 1910-ben a Királyi Magyar Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, s az újságírói foglalkozást választotta hivatásául. 1910-től a Nemzet munkatársa, majd 1919-ben szerkesztője. A fővárosban nősült meg, felesége Légrády Brigitta volt. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített, súlyos sérülései miatt fél lábát elvesztette. 1922-ben hírlapírói pályafutását a Pesti Hírlap szerkesztőségében folytatta, ahol 1926-tól belső munkatárs, majd a külpolitikai rovat vezetője volt 1944-ig. Széles körű publicisztikai tevékenysége mellett jelentős történetírói munkásságot végzett. 1931-ben szabadelvű nézeteket valló polgári politikusként csatlakozott a Független Kisgazda Földműves és Polgári Agrárpárt bp-i szervezetéhez. 1945 tavaszán beválasztották Bp. ideiglenes törtvényhatósági bizottságába. Az 1945. nov. 4-én megrendezett nemzetgyűlési választásokon a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács- Bodrog vármegyei választókerületből került be a Nemzetgyűlésbe. A koalíciós időszak két kormányában, Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc kabinetjében, 1945. nov. 15-től 1946. nov. 20-ig tájékoztatásügyi miniszter volt. 1946. márc.-ban átvette pártja központi lapjának, a Kis Újságnak a felelős szerkesztését, melyről 1946. júl.-ban lemondott. 1947 nyarán az FKGP politikai irányváltozása miatt kilépett a pártból, s a Balogh István vezette Független Magyar Demokrata Párthoz csatlakozott. Ismét elindult a képviselő-választásokon, de ezúttal nem került be a törvényhozásba. 1946 és 1948 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaság-tudományi Karán a gazdaságtörténet tanára volt. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, négy évvel később visszaminősítették tanácskozó taggá. Teljes jogú tagságát csak 1989-ben állították vissza. 1946. szept.-től a Kossuth-emlékbizottság tiszteletbeli elnöke, a következő évben a Hadviseltek Gazdasági Szövetkezet elnöke lett. 1947-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést. Fontosabb müvei: Hobbes és az újkori abszolutizmus (Bp., 1910); A nemzetközi szocializmus válsága (Bp., 1920); A liberalizmus történelme. Gazdasági és politikai tanításai. (Bp., 1926); A magyar országgyűlés története (szerk., Bp., 1927); Az utolsó száz év története (Bp., 1931);
