Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
94 KISKUNHALAS ALMANACH A legújabb kor világtörténete (Bp., 1932); A legújabb kor gazdaságtörténete (Bp., 1935); Magyarország története (Bp., 1942); II. Rákóczi Ferenc (Bp., 1943); Az Észak-Amerikai Egyesült Államok tegnap és ma (Bp., 1945); Mit kell tudni a demokráciáról? (Bp., 1946). Irodalom: Nagy Szeder István: Kiskunhalas város története III. 1936. 83.; Magyar Életrajzi Lexikon Bp. 1967. 92.; Vida István-Vörös Vince: A Független Kisgazdapárt képviselői 1944-1949. Magyar Életrajzi Lexikon. Bp., 1991. 11-12.; Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Bp., 1992. 238., 257.; Az 1945. évi november 29-re Budapestre összehívott Nemzetgyűlés almanachja. 1945. november 29-1947. július 25. Főszerkesztő Vida István. Bp., 1999. 36.; Új Magyar Életrajzi Lexikon Bp., 2001.327. Kép: TJM 20779. Szabó Róbert-Szakál Aurél-Szalai Sándor 18. Macskási József (Kkh., 1897. nov. 6.-Kkh., 1990. júl. 30.) Apja Macskási Mihály földművelő és napszámos, anyja Torma Erzsébet volt. Az elemi iskola befejezése után munkába kellett állnia. Mezőgazdasági robotosként dolgozott, majd családját kubikus munkával, cséplőmunkásként és kosárfonásból tartotta el. Az első világháborúban frontkatona volt az orosz hadszíntéren, ahol 1917-ben hadifogságba esett. 1918 őszén tért haza, 1918. nov. 24-én belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1919 aug-ban a Tanácsköztársaság kkh-i eseményeiben játszott szerepe miatt rendőrségi nyilvántartásba került, de ennek ellenére tevékeny szereplője volt a Horthy-korszak helyi munkásmozgalmának. 1919-ben Kiskunmajsán megnősült, felesége Gubu Mária öt gyermekük - Erzsébet (1918- 1975), József (1920-1977), Jolán (1922- ), Ferenc (1931-1989), Sándor (1939) - nevelésével foglalkozott. 1944. okt. végén, Kkh. felszabadítását követően a helyi közigazgatás és a termelés egyik újraindítója volt. 1944. dec. 18-án szülővárosa jelölte az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjének. 1945 tavaszán beválasztották az Országos Földbirtokrendező Tanácsba, bekapcsolódott a földreform végrehajtásának munkájába. Az 1945. nov. 4-én megrendezett nemzetgyűlési választásokon a Magyar Kommunista Párt képviselőjelöltjeként a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács- Bodrog vármegyei listájáról került be a törvényhozásba. A következő választásnál, 1947. aug. 31-én pótképviselő lett, de már nem került be a parlamentbe. Az MKP III. kongresszusán, 1946-ban küldött volt. 1949. jún.-ban, még a birtokrendezés ügyeivel foglalkozott, amikor kinevezték a Gyulán megalakult Körös-vidéki Öntöző Vállalat élére, majd a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárban dolgozott. Az 1950- es években családegyesítési kérelmére válaszul a pártközpont indoklás nélkül nyugdíjaztatta. Kkh-on pártbizottsági és népfrontbizottsági tagként még továbbra is évekig tevékenykedett. Számos állami kitüntetést - többek között Magyar Szabadság Érdemrendet, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet - kapott szakmai és politikai munkássága elismeréséül. 1975-ben Kkh. város díszpolgárává választotta. Lásd még Kiskunhalas almanach Díszpolgárok című fejezetében. Irodalom:
