Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 4. Kiskunhalas országgyűlési képviselői
92 KISKUNHALAS ALMANACH a Szociáldemokrata Párt 1930. február 28-án újjászerveződött városi szervezetének, amelynek hamarosan az elnöke lett, s így részt vett a helyi és a megyei politikai életben. A második világháború végén Kkh. felszabadulását követően, 1944. dec. 18-án a helyi nemzeti bizottság, illetve a Szociáldemokrata Párt kkh-i szervezete javaslatára választották meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjének. 1945. márc.-tól a két delegáló szervezet elnöke lett, bekerült a földigénylő bizottságba. A földosztás során ő is részesült a kiosztott földből. Az 1945. nov. 4-én megrendezett nemzetgyűlési választásokon ismét képviselő lett, a Szociáldemokrata Párt Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei választókerületi listájáról került be a törvényhozásba. Temetésén, 1947. márc. 15-én pártja egyik legtekintélyesebb vezetője, Kéthly Anna búcsúztatta. Emlékét utca őrzi. Irodalom: Hírek, 1947. márc. 19.; Az 1944. december hó 21-re Debrecenbe összegyűlt, majd később Budapesten összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. december 21- 1945. november 29. Főszerkesztő Vida István. Bp., 1994. 67-68.; Az 1945. évi november 29-re Budapestre összehívott Nemzetgyűlés almanachja. 1945. november 29-1947. július 25. Főszerkesztő Vida István. Bp., 1999. 77- 78. Horváth Etelka-Szabó Róbert 16. Dobó István 1945 előtt Schinner (Erzsébetfalva, 1908. júl. 15.-Bp., 1950. okt. 28.) A római katolikus Schinner János és Kurz Johanna gyermekeként született a főváros melletti településen. Nős volt, lánya, Erzsébet 1931-ben született. Két középiskolai osztályt végzett el, majd festő és mázoló szakmát tanult, mázolósegédként helyezkedett el. Hamarosan bekapcsolódott a politikai életbe. 1932-től az építőmunkások szakszervezetének tagja, majd a következő évben a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségéhez csatlakozott. Kkh-on az 1930 után legálisan működő Magyarországi Szociáldemokrata Párt függetlenített párttitkára lett. A második világháború idején bekapcsolódott a függetlenségi, majd az ellenállási mozgalomba. 1944-ben letartóztatták, két hónapra elítélték. Börtönbüntetését a Margit körúti fogházban töltötte le. Szabadulása után internálták, ahonnan megszökött, s Kkh. fel- szabadulásáig illegalitásban élt. 1944. okt. végén belépett a Magyar Kommunista Pártba, kinevezték Kkh. parancsnokává, itt a helyi nemzeti bizottság titkárának is megválasztották. 1944. dec. közepén Kkh. képviseletében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai sorába, a Nemzetgyűlés politikai bizottságának negyedik kommunista tagja lett. Pártja 1944. dec.-ben megbízta az MKP Duna- Tisza közi területi bizottságának vezetésével. 1945 nyarán hamis vádak alapján letartóztatták. Miután kiderült, hogy a rendőrspicli vád hamis volt, 1945. szept.-ben szabadlábra helyezték, a korábbi vádat elejtették vele szemben. 1946-tól új pártfeladatot kapott, az MKP Somogy vármegyei titkára lett 1948. máj.-ban történő leváltásáig. Az 1947. aug. 31-én megrendezett országgyűlési választásokon az MKP Somogy vármegyei választókerületi listájáról került be a törvényhozásba. Mandátumának lejárta után haláláig a Népjóléti Minisztériumban dolgozott.
