Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 9. Kiskunhalas, a szőlő és bor városa Kunszeri Miklós
261 KISKUNHALAS. A SZŐLŐ ÉS BOR VÁROSA 3. Préselés 4. Hordókészítés nem tudott okozni. Kötött talajokon csak oltvánnyal történő újratelepítéssel lehetne ellene eredményesen védekezni, a technológia kialakítása, az oltványok előállítása és ezeknek a szőlőknek az újratelepítése nagyon sok időt vett igénybe. A kiskun- halasi homok immunis a filoxérával szemben. • 1882-ben megépült a Pest-Zimonyi vasútvonal, mely megnyitotta a piacot a halasi szőlőnek és bornak. A szekeres fuvarozásnál jóval olcsóbb és gyorsabb szállítás versenyképessé tette a halasi borokat, közvetlen kapcsolat létesült a nagy felvevő piacokhoz. Megoldódott az a probléma is, hogy Halason mély, egyenletes hőmérsékletű pincéket a talaj adottságok miatt nem lehetett építeni, és a nagy hőingadozás miatt az itteni borok gyorsan öregedtek. A főképp budafoki és kőbányai bor nagykereskedők a borokat a melegek beállta előtt felszállították pincészeteikbe. • A kialakuló nagyvárosi lakosság, az ipari munkásság és polgárság a városban már nem foglalkozhatott mezőgazdasággal, a borból történő önellátás csökkent, a városi lakosság tisztán vásárlóvá vált. A Kecskeméten létrehozott Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet a homoki szőlőtermesztésre és borgazdálkodásra a kornak megfelelő legkorszerűbb technológiákat adaptálta, segítve a gazdákat. • 1893-ban Magyarországon, a világon negyedikként bortörvényt léptettek életbe: XXIII. törvény a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilal- mazásáról. A korszerű szabályozás és ellenőrzés biztosította a tisztességes termelők, valamint a fogyasztók érdekeinek védelmét. Halas várost már ekkor borvidékbe sorolták, a Dunáninneni kerületben a Dunáninneni kerti (sík) szőlők borvidékbe. A kedvező hatásokat a számok is jól tükrözik. Városunk határában, 1896-ban 1320 ha szőlő volt, mely a borvidék teljes szőlő területének több mint 4%-át jelentette. Ez a terület 1903-ra 2420 ha-ra, 1912-re pedig már 2806 ha-ra növekedett.
