Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 223 1870. 371. sz.); A büntetőjogi elévülés (Jogtudományi Közlöny, 1876); A becslő eskü a vasúti kártérítési perekben (Jogtudományi Közlöny, 1887); A vaspálya felelősségéről szóló 1874. XVIII. t.c viszonya vasúti alkalmazottak nyugdíjához (Jogtudományi Közlöny, 1888). Munkája: írásbeliség a fuvarozási jogban (Bp., 1888). Irodalom: Szinnyei: 11.1906.718. Gy.A. Révész György (Kkh., 1799 - Kkh., 1874. márc. 19.) helytörténész, lakatos mester. A halasi asztalos és lakatos céhnél töltötte inaséveit. 1820. jún. 28-án indult a mesterlegény vándorlásra. A mestervizsgát a halasi lakatos céhnél 1828. okt. 16-án tette le. 1828-1871 között folyamatosan a halasi asztalos és lakatos céh egyik lakatosmestere. Az 1846. évi kiállításon lakatjaival kitüntetést nyert. 1824-1874 között létrehozta a Révészféle országos hírű régiséggyűjteményt. Anyagát főleg régészeti leleteket 1869-ben a városháza nagytermében a közönségnek is bemutatta. Halála után régiséggyűjteményét megvette a halasi református egyház 1874. ápr. 9-én. Ebben az évben a Révész gyűjtemény és a ref. líceumi gyűjtemény egyesítésével létrejött a Halasi Múzeum, későbbi közkeletű nevén a gimnáziumi régiségtár. Itt a kb. 6000 régiség V4-ed része Révész György munkásságának volt köszönhető. Fő műve: Rendezett gyűjtemény a kiskunhalasi határban talált régiségekről, 1858. (Kézirat, TJM 16569). Emlékét utca őrzi. Forrás: Wicker Erika: „Halasi múzeum” I. Halasi Téka 9. Kkh., 1989.; Wicker Erika: A „Halasi múzeum” története 1874- 1949. (=1 lalasi Múzeum Emlékkönyv 1999. 7-18.); Szakái Aurél: Kiskunhalasi céhek a 18-19. században. (= Kiskunhalas története 2. Kkh., 2001. 222.); Ref. Egyház: Halotti anyakönyv. Sz.A. Révész Gyula (Kkh., 1859. márc. 1 - ?) állatorvos. Tanulmányait Halason és Bp.-en végezte. 1886. júniusban állatorvosi oklevelet szerzett. Az állatorvosi tiszti vizsgát pedig 1889-ben tette le. 1886. aug. 1-től 1890. márc. 1-ig a Budapesti Központi Tejcsamok Szövetkezetben, mint utazó felügyelő állatorvos, majd 1890. márc. 1-től 1893. máj. 1-ig Aradon, mint törvényszéki állatorvos dolgozott. 1893-tól mint magyar királyi állatorvos működött Bp.-en. Cikket írt az Archeológiái Értesítőbe (Kkh., 1869). Munkái: A fejős tehenek célszerű takarmányozásáról és tartásáról (Bp., 1889); A sertések nevelése, tartása és gondozása (Bp., 1900); Az egészséges állatok gondozása és a betegek ápolása (Bp., 1900). Irodalom: Szinnyei 11. 1906. 878-879.; Nagy Szeder István 1936. 104. Gy.A. Révész Imre (Újfehértó, 1826. jan. 14. - Debrecen, 1881. febr. 13.) református lelkész, az MTA levelező tagja. Révész Pál halasi jegyző és Веке Sára fia. A halasi családból származó Révész Imre elemi tanulmányait a tiszadobi iskolában kezdte, a gimnáziumot Debrecenben és Hajdúböszörményben végezte el. 1841 -ben Debrecenbe ment az akadémiai tanpályára. Miután végzett, 1847-1851 -ig a kollégiumban maradt oktatónak. Elsősorban klasszikus nyelveket oktatott, s a főiskolai olvasó társaságnak könyvtárosa és elnöke volt. 1849- 1850-ben a nagykönyvtárban ideiglenes könyv- tárnoki tisztséget töltött be. 1851-ben Balmazújvárosba hívták meg lelkésznek, de ő előbb külföldi egyetemre indult. Bécsben a teológiai fakultáson 1852 elejéig volt hallgató, majd Berlinben és Svájcban tanult. Hazatérve 1854-ben Szentesen lett lelkész. Innét hívták meg Debrecenbe 1854-ben lelkésznek. 1856-ban egyházkerületi aljegyzőnek választották, 1859. dec. 16-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1861-ben országgyűlési képviselővé és a képviselőházjegyzőjévé. Erről a tisztségéről azonban hamar lemondott. 1864-ben a debreceni kollégiumban az egyháztörténelem tanára lett, de erről a címről ismét hamar lemondott. 1867-ben a tiszántúli református egyházkerület levéltámokává választották, ezt a tisztséget haláláig töltötte be. Az egyházjogi és alkotmányi harcnak, melyet a bécsi kormánnyal vívott a magyar protestáns egyház 1856-61 között, Révész Imre volt az egyik bátor hőse. Cikkei jelentek meg az Új Magyar Múzeum, az Akadémiai Értesítő, a Pesti Napló, a Magyar Sajtó, a Sárospataki Füzetek, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap és a Századok című újságokban. Főbb munkái és a róla szóló Irodalom: Szinnyei 11.1906.880-888. Gy.A. Révész Lajos (Kkh., 1854. aug. 1. - ?) tanár. Középiskolai tanulmányait 1873-ban fejezte be Debrecenben, ahol polgári iskolai tanári címet szerzett- nyelvészeti és történelmi szakcsoportokból. 1884-től rendes tanár lett a túrócszentmártoni Állami Felső Kereskedelmi Iskolában, ahol magyar nyelvet, földrajzot és történelmet tanított. A Felsőmagyarországi Közművelődési Egyesület és Polgári Iskola Tanárok Egyesületének tagja volt. 1887-1893-ig a Felvidéki Híradónak főmunkatársa, majd szerkesztője lett. Munkái: A magyar- országi középosztály házi nevelése napjainkban. (Túrócszentmárton, 1887); Igaz történetek (Tú- rócszentmárton, 1892); Antik és modem képek (Túrócszentmárton, 1897). Irodalom: Szinnyei 11. 1906. 892-893; Nagy Szeder István 1936. 105. Gy.A.
