Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
224 KISKUNHALAS ALMANACH Rocsek József (Kuttenberg, 1846 - 1915) Ti- roli eredetű katonacsaládból származott. Csehországban született, ahol apja az osztrák hadsereg századosaként állomásozott. Az elemi, majd pedig a katonai reáliskolát is ott végezte el. A hadap- ródi iskolát Morvafehértemplom, ill. Prága intézményeiben végezte el. 1864-ben a 34. gyalogezredbe osztották be. A dán háborúban karján megsebesült. 1866-ban a porosz-osztrák háborúban is harcolt. Ezt követően Magyarországra helyezték. 1869-ben kezdett magyarul tanulni. Ekkor már öt nyelvet beszélt. 1877-ben Kkh.-on megházasodott és kilépett a katonaságtól. Családja birtokán gazdálkodott, majd városi tisztviselő lett, s 1892-ig a városházán dolgozott. 1892-től haláláig a Halasi Takarékpénztár könyvelője volt. A gimnáziumban 1888-ban kezdett tanítani. Éveken át fizetés nélkül tanította a tornát, bár tanári végzettsége nem volt. Szigorú fegyelem, jó humor jellemezte óráit. Mivel élete végéig törve beszélt magyarul, ez sok anekdotára, diákcsínyre is alkalmat adott. 1909-ig tanított, ekkor helyét átadta volt tanítványának, Nagy Kálózi Sándornak. Irodalom: Gimnáziumi Értesítő 1911-12. Kép: TJMF4790. G.Á. Rohoska Árpád (Kiskunmajsa, 1883. - ?) városi tisztviselő. Gimnáziumi tanulmányait Halason és Szarvason végezte, majd a keszthelyi gazdasági főiskolán tanult két évet. 1914-ben a halasi királyi járásbíróságnál lett díjnok. Részt vett az első világháborúban, 1918-ban tért haza. 1920 és 1930 között a városi közigazgatásnál dolgozott. Megjelent műve: Ez én vetésem. Irredenta és egyéb költemények (Kiskunmajsa, 1935). Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 105. Gy.A. Róna Gábor (Kkh., 1887. jún. 31. - Kkh., 1967. jan. 27.) Hét testvére közül csak ő maradt életben. Az elemi iskola után a helyi gimnáziumban tanult. Négy évfolyam elvégzését követően Bajára ment tanítóképzőbe, ahol 1905-ben kapta meg tanítói oklevelét. Kiváló tornász, jó zenész volt már középiskolás korában. Működését Ke- celen kezdte a római katolikus elemi iskolában. Egy tanév elteltével Kkh.-ra helyezték. Zsanán tanyai iskolában kapott állást. 1912-ben helyezték be az akkor megszervezett alsóvárosi elemi iskolába. 1925-ben igazgatói megbízást kapott a város tanyai iskoláinak keleti körzetében. Mint igazgató önmagával is, de kollegáival szemben is magas követelményt támasztott. Jelentésében ezt meg is fogalmazta: „A tanító feladata a kifogástalan társadalmi és erkölcsi magaviselet, a hazafias gondoskodás, a néppel való együttérzés, a sikeres nevelői és oktatói munka.” Ennek akadályát abban látta, hogy „a szociális és gazdasági lezüllöttség miatt a gyermekek ruhátlanok, rosszul tápláltak. A szülőkben meglazult a tekintély és törvénytisztelet.” Az általa is felismert gondokra megoldást kínált az a program, melyet Klebersberg Kunó dolgozott ki. E programot felvállalta, s körzetében annak maradéktalan végrehajtására törekedett. Analfabéta tanfolyamok, iskolai könyvtárak működtetése, gazdakörök szervezése, népművelési előadások sora valósult meg iskoláiban. Szerepe jelentős volt abban, hogy az egyes tanyai iskolák a pusztarész tényleges központjává váltak. Az iskolák nemcsak az oktatás, de a kultúra közvetítői lettek, az ott lakók élő közösséggé szerveződtek. Ezen munkájáért még ma is tisztelettel emlegetik. Felesége Mihaleczky Róza tanyai tanítónő. Házasságukból három fiúgyermek született. Gyermekeik vallásos és hazafias érzelmeket és nevelést kaptak a példamutató szülőktől. Mintegy 10 éven át tanfelügyelői munkakört is betöltött a kiskőrösi járásban. Mint igazgató tanító kezdetben 7, később 12 iskola irányítását végezte. Emellett szakcikkeket is írt szakmai folyóiratokba a felmenő tanítási rendszerről, a fogalmazás tanításáról, illetve tanítói tapasztalatairól. Képviselte tanítótársainak ügyét. A Sóstó közelében üdülőt létesített a tanyai tanítók számára. Mindkét világháborúban katonáskodott hosszabb-rövidebb ideig. AII. világháború után koholt vádak alapján leváltották, rövid időre be is börtönözték. Később a Központi Iskolában kapott tanítói beosztást. Aktív idejének utolsó éveit Bodogláron töltötte el. A római katolikus temetőben Vass Lajos igazgató búcsúzott tőle a tanyai tanítók, szülők és gyermekek nevében. G.Á. Róna (Rosenfeld) Sámuel (Kkh., 1857. ápr. 1. - Bp., 1910. febr. 14.) bőrgyógyász, egyetemi címzetes rendkívüli tanár. Középiskolai tanulmányait Halason, orvosi tanulmányait a bp-i egyetemen végezte. 1881-ben kapta meg oklevelét, majd Bécsben a hírneves Kaposi Móric dermatológus asszisztense lett. 1882-től segédorvos a Rókus Kórházban, majd 1884-től Schwimmer Ernő bőrklinikáján működött. 1886-ban meglátogatta a bécsi, prágai, berlini, hamburgi speciális klinikákat és osztályokat, majd több orvostársával együtt megalapította a nyilvános ambulatóriumot Bp.-en a szegény bőrbetegek részére. 1887-ben a kórház főorvosa, 1889-ben egyetemi magántanár, 1899-
