Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 205 sistens disquisitionemcausarum sterilitatis hominum utriusque sexus (Halas, 1747). Irodalom: Szirmyei9.1903.151-152. Gy.A. Molnár Béla (Bp., 1904. júl. 15. - Bp., 1971. nov. 30.) textiltervező, iparművész. Az Iparművészeti Iskolán Gróh István, Haranghy Jenő, Muhits Sándor tanítványa. 1931-1932-ben az Operaházban és a Nemzeti Színházban textiltervező és festő. 1936-ban tanársegéddé nevezték ki. Sokoldalú tervező. Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modem mintakincshez. Több éven át tervezett a halasi Csipkeház számára. 1936-ban kapta első állami megbízását halasi csipke tervezésére, a Báthory nevű lengyel hajó oltárterítőjére. Újabb állami megrendelések a Négyalakos csipke (1937), a Berlini terítő (1938). E legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi motívumokból merítő, egyéni stílusú terve ismert. 1957-1962 között újabb csipkéket tervezett. 1948 és 1965 között az Iparművészeti Főiskola tanára, 1962-től a textiltanszékvezetője. Munkácsy-díjas (1964) textiltervező és iparművész volt. Az 1940. évi Milánói Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon ezüst- és bronzérmet, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t nyert halasi csipkével. 1963-ban a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása. Emlék- kiállítását 1977-ben rendezte meg az Iparművészeti Múzeum. Irodalom: Művészeti Lexikon 1967. 362.; MÉL 1981. 535-536.; László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. 1996. 25-26.,32., 176-181.,210-216. Sz.A. Molnár István agyagosi (Losonc, 1827. nov. 11. - Halas, 1887. márc. 18.) orvosdoktor, városi főorvos. Tanulmányait szülővárosában és a pesti egyetemen végezte. 1848-49-ben honvéd orvos volt főhadnagyi ranggal. A világosi fegyverletétel után folytatta tanulmányait a pesti egyetemen és 1852. júl. 8-án szerezte meg az orvosi oklevelet; dec. 15-ig alorvos volt a Rókus-kórházban. 1852 végén Halasra ment, hol előbb a sebészi, majd a főorvosi állásra választották meg; ezen tisztét 38 évig viselte. 1882-ben vasúti orvos is lett és Pest- Pilis-Solt-Kiskun megye tiszteletbeli főorvosa volt. Cikkei: A Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. Az alföldi sziksótermelésről vegyi és orvosi tekintetben); a Gyógyászatban (1861. Orrcsonkítás kardvágás által, gyógyulás, 1863. A halasi járványokról és váltólázról, mint a népszaporátlanság fő tényezőiről, 1864. Szülési nehézkor bujakórral, 1865. A meteorológiai észlelések kezelési módja, 1866. Vegyi vizsgálat gyanús folyadék fölött, 1867. A halasi járványok, 1868. Az alföldi sziksótermelésről, 1871. Kis-Kun-halasi levél); a Tokaj-Hegyaljai Albumban (Pest, 1867. Tokaj-Hegyalja talaja); az Allamorvosban (1870. Az államorvosok törvény- széki és rendőri eljárásainak hiányai a vidéken); a Vasárnapi Újságban (1871. A halasi sóstó és gyógyfürdője). Munkái: Az alföldi szíksó-terme- lésről, vegyi és orvosi tekintetben (Pest, 1869.); Kis-Kun-Halas város helyrajza, természetrajzi és orvosi tekintetben (Kecskemét, 1878.); Emlékirat a Kis-Kunmegye ügyében. (Bp., é.n.) Sírja a régi református temetőben található. Irodalom: Szinnyei 9. 1903. 200-201.; Nagy Szeder István: 1936.100. Sz.A.-Sz.S. Molnár János (? - ?) főbíró 1765. dec. 1. - 1766. nov. 1. (Búza Mihály, majd Szabó Gergely helyébe erőtlenség miatt nem vállalták , 1770. nov. 1. -1771. nov. 1., 1771. nov. 1. - 1772. nov. 1. Forrás: BKML Kh. V.201.a. IV. k. 297.p„ VI. k. 227.p., VlI.k. 29.p. Cs.G. Molnár Mihály (? - ?) főbíró 1731. ápr. 24. - 1732. ápr. 24., 1735. ápr. 24. - 1736. ápr. 24., 1739. ápr. 24. - 1740. ápr. 24. 1735-ben épült meg a Districtualis Tömlőcz és Parochiális Ház. Forrás: BKML Kh. V.201 .a. 1. k. 150.p„ 7.p. Cs.G. Monszpart László (Pusztacsákó, 1890. ápr. 12. - Kkh., 1955. márc. 28.) dr., sebészorvos. Orvosi oklevelét korengedménnyel 1913-ban szerezte a bp.-i egyetemen. Az I. világháború alatt az olasz fronton, a Bozen- ben szervezett csont- és ízületi sérültek hadikórházában működött, mint Lorens Böhler bécsi professzor első asszisztense. 1918-tól Bp.-en az I. számú sebészeti klinikán dolgozott és sebész szakorvos lett. Ő honosította meg Magyarországon a Böhler-féle szegelést a combnyaktöréseknél, és kitűnő eredménnyel alkalmazta. 1920. okt.-ben került Halasra. 1921-től városi főorvos. A kórház fejlesztése, fenntartása érdekében gyötrelmes harcokat folytatott hosszú évekig. 1923-ban a kórház épületét felcserélték a szegényházéval, ezzel nyílt tér a fejlesztések előtt. 1925-ben az általa létrehozott, berendezett Bessenyei István városi kórház igazgató főorvosa. Nevéhez fűződik a kkh-i kórház további fejlesztése is: tüdőgondozó (1932), járványkórház (1935), szülőotthon (1941), új, nagy kórház építése (1941- 1944). Ezekben az években a város sebészete szakmai körökben országos hírű lett. 1937-ben a kkh-i
