Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
204 KISKUNHALAS ALMANACH bécsi protestáns egyetemen folytatta. Először Ómoravicán, majd Kopácson, Cegléden, végül Kecskeméten lett segédlelkész. Itt később papnak is megválasztották. Gyászbeszédei Fördös Lajos: Papi dolgozatok gyászesetekre (Kecskemét, 1852- 55.) című munkájában jelentek meg. Munkái: Egyházi beszéd, melyet Magyarhon szerencsés átalakulása emlékére tartatott hálaünnepély alkalmával a kecskeméti reform, hívek templomában ápr. 9-én 1848. mondott (Kecskemét); Egyházi beszédek (Kecskemét, 1851); Egyházi beszéd, melyet Jézus menybemenetele ünnepén confirmatiora előkészítésül, a kecskeméti ref. hívek templomában máj. 5. 1853. elmondott (Kecskemét, 1853); Evang. ref. templomi énekek hangzatai (Kecskemét, 1898). Irodalom: Szinnyei 8.1902.1296-1297. Gy.A. Mihó Miklós (18. század vége, 19. század első fele) könyvkötő. 1798-tól működött Halason. Könyvkötő munkája mellett bizományosa volt az Egyetemi Nyomdának. (A kinyomtatott könyvet beköti és vásárokon eladja.) Bekötötte a város ta- nácsülési jegyzőkönyveit, egyéb kéziratos és nyomtatványokat tartalmazó könyveit is. Legdíszesebb munkája Tooth János Kiskunhalas város története c. kéziratos műve, amelyet 1809-ben készített és névjelzésével is ellátott a hátsó borító belső oldalán: Készítette helybeli könyvkötő Mihó Miklós. Ez a Kiskunhalasi Levéltárban ma is megtalálható. Valószínűleg Péter Ferenc családköny- vénekkötése is az ő munkája (1819). 1831-tőla 19. század közepéig Kecskemét városnak is ő kötötte a jegyzőkönyveit. Munkáira jellemző az ízléses elrendezés, a pontos kivitel és a minták változatossága. A 19. század elején általánosan az ő művei a legkiemelkedőbbek. 1850 után már csak Mihó Miklósné szerepel a forrásokban. Irodalom: B. Koroknay Éva: Alföldi városok könyvművészete. Kecskemét, 1955. 11., Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom. Bp., 1989.65-66.250.; FerróRóza 2000.12. Sz.S. Miskolczi Kerekes Sámuel (Kkh., 1857? - 1800) nyelvész, újságíró. Régi halasi birtokos családban született. 1772-ben végzett a halasi református iskolában. Főiskolára a debreceni kollégiumba járt (1775-82). Bécsben a Tereziánum magyar nyelvtanára. 1789-ben Görög Demeterrel indították a Hadi és Más Nevezetes Történetek c. hírlapot, majd 1792-ben a Magyar Hírmondót. Ezzel a magyar írók műveinek kiadását, a magyar nemzeti irodalmat kívánták szolgálni. Egész életét a magyar nyelv művelésének szentelte. A magyar felvilágosodás egyik vezéregyénisége volt. Halálára Csokonai Vitéz Mihály írt bús elégiát: „Megholt egy haza embere, / Megholt, és idegen por fedi Bécs alatt / A fáradt Kerekest: jövel / Gyászos Melpomene! S éjjeli sípon / Jajdíts bánatos éneket.” Irodalom: Sütő József: M.K.S. Gimnáziumi évkönyv 1940-1941.; Nagy Czirok László - Vorák József: 1965. 356.; Sütő József: Századok lelke. Kkh., 1995.24-34. Sz.A. Mocsáry Lajos (Kurtány, 1826. okt. 26. - Andornak, 1916. jan. 7.) Kiskunhalas város országgyűlésiképviselője 1878 és 1887 között. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Országgyűlési képviselők című fejezetében. Modok András (? - ?) főbíró 1720-ban. Forrás: Nagy Szeder István 1936.339. Cs.G. Modok Gergely (? - ?) főbíró 1737. ápr. 24. - 1738. ápr. 24., 1748. jan. 1. - 1749. jan. 1. Forrás: BKMLKh. V.201.a. I.k. 150.p. Cs.G. Modok Sándor (Kkh., 1852 - 1947) Régi parasztnemzetségből származott. Gyerekkorában bojtár volt, később kurtagulyás lett és maradt is 50 éves koráig. Mivel egyik lábára megrokkant, szénáskerti csősznek állt a város szolgálatába. A takarmányfélékért odaérkező gazdákkal és cselédeikkel folytatott naponkénti beszélgetésekből bő ismereteket szerzett a paraszti életről és társadalmi viszonyokról. Szüleitől két hold földet örökölt, ahol öregségében kis kunyhójában verselgetni kezdett. 95 éves korában halt meg. 21 kéziratos oldalt tartalmazó versgyűjteményét és 32 oldalas vőfélykönyvét Nagy Czirok László juttatta el a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. Irodalom: Magyar Monika: A Néprajzi Múzeum kiskunhalasi gyűjteménye. (=Szakál Aurél szerk.: Halasi Múzeum..) Kkh., 1999. 193-364.; Janó Ákos: Kiskun parasztverselők. Kkh., 2001. 30. 122-129. J.Á. Molnár Ádámkaposi (Jákfalva, 1713. dec. 23. - Brassó, 1780. nov. 8.) orvos. Molnár Mihály tanító és Kapotsi Éva fia. Sopronban járt gimnáziumba, ahonnan 1733-ban Pozsonyba ment tanulni. Később a hallei egyetemen hallgatót jogot. Kolozsváron kezdett el mint ügyvéd dolgozni. Ezzel a pályával azonban nem volt megelégedve, s nevelőnek szegődött előkelő családokhoz. Később újból kiment Németországba. 1740-ben Belgiumban, 1744-ben pedig a göttingai egyetemen hallgatott orvostudományt. 1745 augusztusában itt avatták orvossá. Ezután visszatért Kolozsvárra. Még ebben az évben a Német Császári Természettudományi Akadémia tagjai közé vette fel. Meghívták Havasalföldre, és mint gyakorló orvos Bukarestben telepedett le. Itt mint kerületi orvos 24 évig működött. 1768-ban a török-orosz zavargások elől Brassóba menekült, ahol élete hátralevő idejét töltötte. Munkája: Dissertatio inaug. medica
