Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 201 Mailász Gitta (1907 - ?) iparművész, díszlettervező, író. Fiatal korában úszóbajnok volt. Iparművészként reklámplakátokat tervezett a 30-as években divatos art-deco stílusban (Franck cikóriakávé, 1935). Minisztériumi felkérésre ő tervezte a halasi csipkheház első épületének látványtervét régi halasi tomácos stílusban. A csipkeházi helyiségek népies berendezése szintén az ő elképzelését tükrözte. 1945 után 15 éven át az Állami Balett- intézet díszlettervezője volt, majd Franciaországba emigrált. Itt írta a számtalan nyelvre lefordított Párbeszéd az angyallal c. ezoterikus művét. Irodalom: Sütő József: Kiskunhalas város híres ékessége a halasi csipke. Bp., 1935.; Magyar Művészet 1919-1945.Bp, 1985., 1075.kép.;PetricevanEer- sel: Az ötödik álom Bp., 1994.; Szűcs Károly: Kiskunhalas építészeti emlékei 1994. Sz.K. Mária Terézia (Bécs, 1717. máj. 13. - Bécs, 1780. nov. 29.) magyar királynő. 1740-1780 között uralkodott. Ez alatt birodalma nyugati orientációját a keleti váltotta fel, s ezzel Magyarország súlya is megerősödött. Az abszolutizmus és az ellenreformáció is jellemezték működését. Az osztrák örökösödési háború időszakában, 1745. máj. 6-án adta ki a redemptioval (megváltakozás) foglalkozó nagy jelentőségű rendeletét, amely hosszú időre kijelölte a Jászkunság és városunk fejlődésének útját. Az ellenreformáció jegyében vesztette el a Kiskunság székvárosának rangját a református Halas 1754-ben. Irodalom: Nagy Szeder István 1936. 83 - 109; Szakái Aurél szerk.: Redemptio emlékkönyv. Kkh., 1995.; Markó László: A magyar állam főméltóságai. Bp. 2000. 61-63. Sz.A. Markovits Mária (Kkh., 1875. szept. 22. - Kkh., 1954. okt. 21.) iparművész, csipkevarró. 1897-ben elvégezte Bp.- en a Magyar Királyi Állami Női Ipariskola fe- hémeművarró szakosztályát. Kezdettől fogva szakmájának kiemelkedően tehetséges tagja volt. A király számára készített garnitúra kárpitjainak elkészítéséért 1900-ban a Párizsi Világ- kiállításon aranyéremmel díjazták. 1902-ben hazaköltözött Kkh.-ra és kézimunkaműhelyt nyitott. Dékáni Árpáddal együtt ő alapozta meg a halasi csipke világhírét. Az addig ismert varrott csipkeöltések helyett új csipkevarró technikát dolgozott ki. Ettől kezdve fél évszázadon keresztül a halasi csipke minden eredményében és minden bajában része volt. Markovits Máriának is köszönhető, hogy a halasi csipke óriási nemzetközi sikereket ért el: St. Louis, világkiállítás nagydíja (1904), Milánó, nemzetközi kiállítás nagydíja (1906); Párizs, nemzetközi kézműipari kiállítás nagydíja (1937); Berlin, nemzetközi kézműipari kiállítás nagydíja (1938). A csipkeműhely fenntartásával j áró anyagi gondok legtöbbször rá hárultak. Az 1910-es és 1930-as évek jelentős sikereit tönkretették a világháborúk. Élete utolsó éveiben elhagyottan, nyomorban élt. A „halasi csipke édesanyjának” emlékét a halasi Csipkeháznál márvány domborművű arckép és bronz szobor őrzi. Sírja a régi református temetőben található. Emlékét szobor és utca őrzi. Irodalom: Nagy Czirok László - Vorák József 1965.377-378; Janó Ákos-Vorák József: Halasi csipke. 1969; MÉL 1981.511; László Emőke - Pásztor Emese - Szakái Aurél: Halasi csipke. Kkh., 1996.Kép: TJMF1582. Sz.A. Márta Sándor (Fényeslitke, 1927. máj. 14. - Kkh., 2000. márc. 31.) mozdonyvezető. 1986-ban Kiskunhalas város a Pro űrbe díjjal tüntette ki. Lásd még Kiskunhalas almanach Pro űrbe díjasok című fej ezetében. Máthé Elek (Pécs, 1895 - Bp., 1968) dr., tanár, teológiai magántanár, ref. lelkész, műfordító, publicista. Kkh.-on ref. lelkész 1940-1945-ig. Középiskoláinak elvégzése után ref. teológiát tanult, a bp-i egyetemen tanári képesítést szerzett. 1926- tól a bp-i Lónyai utcai ref. gimnázium latin-görög szakos tanára. 1940-ben végiglátogatta az amerikai magyar egyházközségeket, melyről tanulmányban számolt be. Ezzel egyidőben Kkh.-ra megválasztották a ref. egyház lelkészévé. 1941 - 43-ban a Magyarság és a Rádió munkatársa, a Sajtókamara, majd 1945-től a Magyar Radikális Párt Elnöki Tanácsának tagja. 1945 után a Magyarok Világszövetségének munkatársa nyugdíjazásáig. Számos fordítása jelent meg. Lefordította Plutark- hosz Párhuzamos életrajzait, fordított Upton Sinclair, Walter Scott, Hemingway, Arthur Miller, Scott Fritzgerald, Osbom műveiből. Feleségével, Máthé Klára újságíró, író, műfordítóval, a háború alatt embereket bújtattak, mentettek, többek között 40 ember illegális megkeresztelésével, akik közt több életveszélyben lévő munkaszolgálatos volt. Elismerésként megkapták a Humanum rendjét, a Yad Vasem kitüntetést 1985-ben. A teológián
