Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 187 és szellemi nevelését tartotta célként önmaga előtt. Nagyon szerette a kézilabdát. Nemcsak a gimnáziumban, hanem egyesületi szinten is megalapította a városban a női kézilabda csapatot. 1961- ben megnősült, feleségül vette Schuszter Gizellát. Házasságukból Ildikó (1963) és Ágnes (1967) született. 1968-ban indult útjára a Szilády Kupa, a kézilabdások középiskolai tornája, melynek megalapítója volt. Tevékenységével az ifjúság, kollégái és a város lakosságának közmegbecsülését vívta ki. Neve városunkban összeforrt a kézilabda sport meggyökereztetésével, megszerettetésével. Kimagasló eredményeit, személyes példáját, tanári nevelő munkáját közel húsz testnevelő tanár tanítványa is fényesen igazolja. Nyugdíjasként is városunk sportegyesülete szaktanácsadójaként is tevékenykedett. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló Dolgozója 1964.; KISZ Aranykoszorús jelvény 1968.; Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója 1968.; MHSZ Érdemérem ezüst fokozata 1970.; KISZ KB. Dicsérő Oklevél 1972.; Pro Schola 1981; Kiskunhalas Városért kitüntetés 1984. Lásd még Kiskunhalas almanach Pro űrbe díjasok című fejezetében. Sírja a régi református temetőben található. Emlékét rendezvény őrzi. Forrás: Horváth Istvánné közlése. L.Gy. Horváth Péter (Jászjákóhalma, 1756. febr. 19. - Jászberény, 1829. febr. 24.) Jászkun kerületi jegyző, nádori alkapitány, történész. Iskolai tanulmányait Jákóhalmán, a gimnáziumot Egerben végezte. 1776-tól paptanárnak készült, majd tanított a nagykárolyi kegyesrendi iskolában. 1781. júl. 2- án elbocsátották - betegsége miatt. Ezután jogi tanulmányokat folytatott. 1783. máj. 28-tól Jászberény másodjegyzője. 1785. dec-től a Jászkun Kerület másodjegyzője. 1804-től ugyanott első nótárius, majd 1805-től főpénztáros. Egyidejűleg a jászberényi nemzeti oskolák felügyelője és a királyi gimnázium igazgatója (erről 1806-ban lemond). 1807-től 21 évig nádori alkapitány lett, a Jászkun Kerület második vezetője. Népszerű, felkészült, sokoldalú, haladó szellemű értelmiségi volt. Munkája közben oklevelek, krónikák, történetírók művei alapján kutatta a jászkunok múltját. A „Commentatio de initiis, ac Majoribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus” című könyvét a kerületek 1000 példányban adták ki (Pest, 1801). A magyar nyelvű, átdolgozott változat 1823-ban, Pesten készült „Értekezés a kunoknak és jászoknak eredetükről, azoknak régi és mostani állapotjokrul” cimen. (Ez 1994-ben reprint kiadásban ismét megjelent.) Horváth Péter hosszú, tartalmas életet élt. Tisztségében haláláig tevékenykedett. A jászberényi Főtemplom kriptájában nyugszik. Irodalom: Sugámé Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 1995.45-46. Sz.A. Huber Oszkár (Szabadka, 1891. - Kkh., 1919. aug. 6.) vörösőr. A tanácsköztársaság napjaiban Kkh-on politikai megbízottként, a detektív csoport vezetőjeként dolgozott. Feladata volt a városban és a környező községekben biztosítani a proletárdiktatúra rendjét. A tanácshatalom megdöntése után letartóztatták. Az ellenforradalmi tisztek a járásbíróság fogházából hurcolták el és a téglagyár mellett végezték ki elfogott társaival együtt. Irodalom: Küzdtünk híven a forradalomért Kecskemét. 1980. H.E. Imreh Lajos (1858. okt. 15. - 1923.) pedagógus. A tanítóképzőt Székelykeresztúron végezte el. Az 1880-1881. tanévben Hosszúfalu községi iskolájában volt segédtanító. A következő tanévben Papolcon kapott segédtanítói állást. 1882. márc. 26-án Balatonfüreden kapott tanítói kinevezést a református egyház szeretetházában. 1888. szept-ben került Halasra, a községi elemi iskolához. Rendes tanítónak 1881 -ben választották meg. 1902-től tíz éven át iskolaszéki jegyzői tisztséget is betöltött. 1912. szept.-ben kinevezték a Központi Elmei Népiskola igazgatójának. Ezt a munkakört 1923-ig látta el. Irodalom: Gszelmann Ádám: Az elemi oktatás története Kiskunhalason 1913-ig, (Kézirat) 1985.77. G.A. Ivanovics (M.) József (Vaskút, 1862. aug. 30. - ?) hírlapíró. Iskoláit Baján és Bp-en végezte. 1879- től 1883-ig az Athenaeum részvénytársulatnál dolgozott. 1884-ben vasúti tisztnek nevezték ki Zi- monyba, ahonnan naponta átjárt Belgrádba a sajtóirodába, minisztériumokba és a szerkesztőségekbe, hogy az összegyűjtött híreket elküldje a Budapesti Hírlap, az Egyetértés, a Nemzet, a Budapest és a Pester Lloyd című újságoknak. Ugyanezekbe az újságokba ő maga is írt. 1888-ban leköszönt vasúti tisztéről, ezután csak a hírlapírásnak szentelte idejét. Belgrádban egyedül képviselte a Budapesti Hírlapot, melynek megbízásából 1889. júl. végén beutazta Szerbiát. 1890-ben a szerb kormány kiutasította Belgrádból. Első irodalmi dolgozata 1883-ban jelent meg a Csárdában címmel. Ezután több költeménye, népies elbeszélése, rajza és tárcája jelent meg az Egyetértés, a Budapesti Hírlap, a Magyar Hírlap, a Vasárnapi Újság, a Budapest, a Politikai Újdonságok, a Képes Családi Lapok, a Bajai Közlöny, a Pancsova és Vidéke, a Halas és Vidéke, a Magyar Nők Lapja, Határőr, valamint a verseczi Délvidék című lapokban. 1891. márc. 21 -tői, a Magyar Hírlap megindulásakor a lap állandó munkatársa lett. 1891-
