Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)

MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon

182 KISKUNHALAS ALMANACH Gyugel Kálmán (1869 - 1945) építész. Erede­tileg kőműves, építőmester, de terveket is készített. Munkássága jelentős, sok fontos halasi épület őrzi keze munkáját. Saját háza (Gyugel-ház, Szent György tér 9.; 1903), a református templomon ki­alakított magasabb toronysisak (Gál Sándorral kö­zösen; 1904), a római katolikus papiak felépítése (1906), az eredeti, földszintes, eklektikus Babó- villa tervezése (Kossuth u. 21.; 1907), az Ipar­testület székházának tervezése (1907; ekkor ő az Ipartestület elnöke), a takarékpénztár bővítésének tervezése (1910). Sírja a katolikus temetőben ta­lálható. Irodalom: Szűcs Károly: Kiskunhalas épí­tészeti emlékei. Kkh., 1994. 9, 14, 31, 64, 66, 68, 73. Sz.A. Gyulai Mihály (?-?) Főbíró: 1704, \1\0. For­rás: BKML Kh. V.201 .a. I. k. 149.p. Cs.G. Habsburg József Antal János, „József ná­dor” (Firenze, 1776. márc. 9. - Buda, 1847. jan. 13.) osztrák örökös fő­herceg, Magyarország nádor-ispánja, a jászok és kunok grófja, bírája. Jó­zsef nádor Mária Terézia unokája volt. Bátyja, I. Ferenc császár és magyar király 1795. júl.-ban ne­vezte ki Magyarország királyi helytartójává. A Pozsonyban 1796. nov. 12-én tartott országgyű­lésen nádorrá választották. A magyar alkotmányos önállóságot tiszteletben tartó, magyar érzelmű ná­dor volt. Igyekezett a bécsi udvar és a magyar ren­dek érdekeit összhangba hozni. Székhelyét a budai királyi palotában rendezte be. Jelentős érdemeket szerzett a magyar gazdasági és kulturális élet fel­virágoztatásában. Támogatta különböző intézmé­nyek létrejöttét, működését. A Jászkun Kerületek ügyeire is gondot fordított, a terület élére három je­lentős szerepet játszó nádori főkapitányt nevezett ki: 1798-ban Steöszel József, 1815-ben Somogyi Antal, 1836-ban Szluha Imre. Elkészítette és 1799- ben kiadta „A Jász és Kun megyebéli törvényszé­keket tárgyaló Statútumok” címmel a jászokra és kunokra vonatkozó törvényszabályzatokat. Kor­mányzása idejére esik a Hármas Kerület fénykora. 1821. aug. 16-án járt Halason. 1845. máj. 20-án nagy gonddal rendezték meg a „Jászkun kerületek kettős örömünnepét” a redemptio 100 éves és Jó­zsef nádor főkormányzói tisztségének 50 éves év­fordulójára. A budai nádori kriptába temették. Iro­dalom: Sugámé Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 1995. 38-39; Markó László: A magyar állam főméltóságai. Bp., 2000. 226-227. BKML Kkh. V. 201./B. Vegyes közig, iratok V-152-17 Kép: T JM 55.189.8. Sz.A. Hajdú Ráfis Gábor (Kkh., 1944. okt. 14. - Bp., 1980. aug. 8.) kritikus. 1969-ben szerzett a bp-i Eötvös Lóránd Tudományegyetemen magyar­könyvtár szakos diplomát, majd az egyetemen elő­ször tanársegéd, később adjunktus lett. 1976-tól 1978-ig a Népszabadság kulturális rovatának munkatársa volt. 1978-tól haláláig a Kritika című lap főszerkesztő helyetteseként dolgozott. Ön­gyilkos lett. Fő művei: Sarkadi Imre (kismonográ­fia, Bp., 1973); Kritikák, esszék, tanulmányok (Bp., 1984). Irodalom: MÉL 1994.343. Gy.A. Hajós András (? - ?) főbíró 1757. nov. 1. - 1758. nov. 1. 1758-ban építik a Városházát egé­szen kőből. Forrás: BKML Kh. V.201.a. I. k. 8.p. 151.p.;FerróRóza2000.161. Cs.G. Halasy Nagy József (Ercsi, 1885. máj. 2. - 1976) filozófus, egyetemi tanár. 1905-től 1919-ig a halasi református főgim­názium tanára volt, majd 1919-21 között a bp-i Er­zsébet leányiskolában ta­nított. 1921-ben kineve­zik a pécsi egyetem taná­rává. (1932-ben veszi fel a Halasy előnevet, fele­sége halasi lány). A két világháború közötti idő­szak magyar filozófusai­nak egyik legjelentősebb alakjaként tisztelhetjük. Négy évtized alatt 269 közleménye jelent meg, köztük fordítások, recen­ziók, tanulmányok, értekezések, filozófia-törté­neti összefoglalók, kézikönyvek és ismeretterjesz­tő cikkek. Korának elismert és tisztelt egyetemi oktatója, tudományszervező egyénisége volt. Tan­könyveivel és egyéb írásaival szinte felmérhetet­len hatást gyakorolt az akkori értelmiség gondol­kodására. Volt rektor Pécsett és dékán Szegeden, 1942-44-ben pedig felsőházi tag. Az objektív igaz­ságokat, örök erkölcsi értékeket hirdető keresztény humanista filozófusra a szovjetizált pártállami diktatúra idején már nem volt szükség, 1948-ban kényszemyugdijazással távolították el az egye­temről. A kitelepítést és az internálást az utolsó pil­lanatban kerülte el, családja 1952-ben Hajdúszo­boszlóra menekítette. Többé már nem publikálha­tott. Forrás: Nagy Szeder István 1936.93.; Halasy- Nagy József: Summa vitae (=Móra Ferenc Múze­um Évk. Irodalom és művészettörténeti tanulmá­nyok 2. Szeged, 1999); Dér János: H.N.J. Huma­nissime, 2001. október. Kép: TJM 17497. L.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom