Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)

MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon

KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 181 mint királyi ügyész, 1873-ban Bp.-re királyi táblai rendes bíróvá nevezték ki. Nagyon sok írása jelent meg különféle szakmai lapokban gyümölcsészeti, történelmi, régészeti és jogi kérdésekről. Legjelen­tősebb műve: a Jászkunok története I-IV. kötete 1870-86. Szilády Áron ref. lelkész hosszas ország­gyűlési képviselősége és távolléte idején, mint a ref. egyházközség főgondnoka sokat tett a halasi reformátusok érdekében. Sírja a régi református temetőben található. Emlékét emléktábla, utca és intézmény őrzi. Forrás: Nagy-Szeder István 1936. 53.; Nagy Czirok László - Vorák József 1965. 354; Kép: TJM 60.6.1. L.L. Gyárfás Pál (? - Kkh., 1847. júl. 8.) református lelkész. Dömösön, majd 1826.jún. 18-tól 1847. jú­lius 8-ig Kkh-on volt lelkész. A régi református te­metőben nyugszik. Munkája: Halotti beszéd Kár­mán Pál koporsójánál. 1829. március 17. Sírjaaré- gi református temetőben található. Irodalom: Nagy Szeder István 1936.92. Gy.A. Gyenizse Antal (Kkh., 1823 - ?) parasztver­selő. Kisbirtokos családból származott. Húsz éve­sen megnősült, egy fia és három lánya született. Fi­át családja biztatására gimnáziumba Íratta, kiből később híres ügyvéd lett Halason. Gyenizse Antal sokat veszekedett fiával, mivel az nem folytatta a gazdálkodást, s így öreg korában meg kellett vál­nia szeretett földjétől. Fiával való rossz viszonya miatt 35 évi házasság után feleségétől is elvált. Üres óráiban verselgetett. Verseiben a múlt siratá- sa, a kesergő kuruc dalok hangja szólal meg, vala­mint a fold után sírva járó paraszt vigasztalansága és keserve árad. Versei, néhány kivételtől eltekint­ve elkallódtak. A Halas város határa mikénti el­pusztulásának gyászos vázlata című költeményét Nagy Czirok László mentette át az utókor számára. Irodalom: Janó Ákos: Kiskun parasztverselők Kkh., 2001.27., 86-90. Gy.A.-J.Á. Györffy István (Karcag, 1884. febr. 11. - Bp., 1939. okt. 3.) etnográfus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Egyetemi tanulmányait Kolozsvá­ron és Bp.-en végezte. 1909-től a MagyarNemzeti Múzeum gyakornoka. 1910-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktor lett 1912-től múzeumi segédőr. 1918-tól múzeumigazgató. 1926-tól az egyetem közgazdaságtudományi karán Kelet-Eu- rópa néprajzát adta elő. 1929-től magántanár, 1930-tól előadó a budapesti egyetemen, 1934-től a néprajz első nyilvános rendes tanára. 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője. Györffy Ist­ván és Nagy Czirok László szervezésében 1938 májusában pesti diákok érkeztek Halasra néprajzi és szociográfiai gyűjtésre. Fő kutatási területei: anyagi kultúra, településtörténet, néprajzi csopor­tok, Kunság néprajza, népviselet és népművészet. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan magyar kétbeltelkű, szálláskertes tele­püléstípus felfedezése a modem kutatás számára. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiatalok Györffy-kollégiumát (1940). Fő művei: Nagykun­sági krónika (Karcag, 1922.); A cifraszűr (Bp., 1930); A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939.); Magyar nép - Magyar föld (Bp., 1942.); Magyar falu - Magyar ház (Bp., 1943.); Matyó népviselet (Bp., 1956.) Irodalom: Kovács László: Györffy István irodalmi munkássága (Népr. Ért. 1939.); Ortutay Gyula: Györffy István (írók, népek, századok, Bp., I960.); Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Ingyen lakoma, Bp., 1964.) MagyarNéprajzi Lexikon 1979.373-374. H.E. Györgyi Dénes (Bp, 1886. ápr.25. - Balaton­almádi, 1961. nov. 22.) építész. Györgyi Kálmán művészeti szakíró fia, Györgyi (Giergl) Alajos fes­tő unokája. Megkapta a torinói világkiállítás ma­gyar házára kiírt pályázat I. díját. 1909-ben a bp-i műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1907-től az Országos Műszaki Technológiai Ipar­múzeum tanára. 1909-től a bp-i Iparművészeti Is­kolán építő-iparművészetet tanított, majd az iskola igazgatója lett. 1945-ben nyugdíjazták. 1911-ben elkészítette a kkh-i Központi Iskola terveit, an­gol neogótikus stílusban, még ugyanebben az évben a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának társtervezője volt. 1929-ben a bar­celonai világkiállítás magyar pavilonjának tervezője és rendezője. Számos középületet, is­kolát, templomot tervezett. Fő művei: Hangya Szövetkezet székháza (Bp.); Városmajor utcai Általános Iskola épülete (Kós Károllyal, 1912); Balatoni Múzeum (Keszthely, 1927); Déri Mú­zeum (Debrecen, 1928); Az egyetem intemátusa és sporttelepe (Debrecen); Budapesti Elektromos Művek székháza (1929, 1930); Brüsszeli Vi­lágkiállítás magyar pavilonja (1935); Párizsi világkiállítás magyar pavilonja (1937); Cathed­ral of Learning magyar előadóterme (Pittsburg); Új városháza (Debrecen). Müvei: Földszintes Lakóházak (többekkel, Bp., 1925); Új Magyar Építőművészet I-II. szerk. (1935-38). Irodalom: Művészeti Lexikon 2. 1966; Kubinszky Mihály: Gy.D. Magyar Építőművészet, 1972.; Hegyi Gyula: A koronázástól az újjáépítésig. Gy. D. épí­tész emlékezete Magyar Hírlap, 1986. 302. sz.; Gy.D. a kor építésze Magyar Nemzet, 1987. 46. sz.; Zrinszky József: Gy. D. a pedagógus Magyar Építőművészet, 1987.; Gerle János: 115 éve született Gy.D. Új Építőművészet, 2001.; ÚMÉL 11.2001. Sz.K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom