Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
KISKUNHALASI ÉLETRAJZI LEXIKON 181 mint királyi ügyész, 1873-ban Bp.-re királyi táblai rendes bíróvá nevezték ki. Nagyon sok írása jelent meg különféle szakmai lapokban gyümölcsészeti, történelmi, régészeti és jogi kérdésekről. Legjelentősebb műve: a Jászkunok története I-IV. kötete 1870-86. Szilády Áron ref. lelkész hosszas országgyűlési képviselősége és távolléte idején, mint a ref. egyházközség főgondnoka sokat tett a halasi reformátusok érdekében. Sírja a régi református temetőben található. Emlékét emléktábla, utca és intézmény őrzi. Forrás: Nagy-Szeder István 1936. 53.; Nagy Czirok László - Vorák József 1965. 354; Kép: TJM 60.6.1. L.L. Gyárfás Pál (? - Kkh., 1847. júl. 8.) református lelkész. Dömösön, majd 1826.jún. 18-tól 1847. július 8-ig Kkh-on volt lelkész. A régi református temetőben nyugszik. Munkája: Halotti beszéd Kármán Pál koporsójánál. 1829. március 17. Sírjaaré- gi református temetőben található. Irodalom: Nagy Szeder István 1936.92. Gy.A. Gyenizse Antal (Kkh., 1823 - ?) parasztverselő. Kisbirtokos családból származott. Húsz évesen megnősült, egy fia és három lánya született. Fiát családja biztatására gimnáziumba Íratta, kiből később híres ügyvéd lett Halason. Gyenizse Antal sokat veszekedett fiával, mivel az nem folytatta a gazdálkodást, s így öreg korában meg kellett válnia szeretett földjétől. Fiával való rossz viszonya miatt 35 évi házasság után feleségétől is elvált. Üres óráiban verselgetett. Verseiben a múlt siratá- sa, a kesergő kuruc dalok hangja szólal meg, valamint a fold után sírva járó paraszt vigasztalansága és keserve árad. Versei, néhány kivételtől eltekintve elkallódtak. A Halas város határa mikénti elpusztulásának gyászos vázlata című költeményét Nagy Czirok László mentette át az utókor számára. Irodalom: Janó Ákos: Kiskun parasztverselők Kkh., 2001.27., 86-90. Gy.A.-J.Á. Györffy István (Karcag, 1884. febr. 11. - Bp., 1939. okt. 3.) etnográfus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Bp.-en végezte. 1909-től a MagyarNemzeti Múzeum gyakornoka. 1910-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktor lett 1912-től múzeumi segédőr. 1918-tól múzeumigazgató. 1926-tól az egyetem közgazdaságtudományi karán Kelet-Eu- rópa néprajzát adta elő. 1929-től magántanár, 1930-tól előadó a budapesti egyetemen, 1934-től a néprajz első nyilvános rendes tanára. 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője. Györffy István és Nagy Czirok László szervezésében 1938 májusában pesti diákok érkeztek Halasra néprajzi és szociográfiai gyűjtésre. Fő kutatási területei: anyagi kultúra, településtörténet, néprajzi csoportok, Kunság néprajza, népviselet és népművészet. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan magyar kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése a modem kutatás számára. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiatalok Györffy-kollégiumát (1940). Fő művei: Nagykunsági krónika (Karcag, 1922.); A cifraszűr (Bp., 1930); A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939.); Magyar nép - Magyar föld (Bp., 1942.); Magyar falu - Magyar ház (Bp., 1943.); Matyó népviselet (Bp., 1956.) Irodalom: Kovács László: Györffy István irodalmi munkássága (Népr. Ért. 1939.); Ortutay Gyula: Györffy István (írók, népek, századok, Bp., I960.); Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Ingyen lakoma, Bp., 1964.) MagyarNéprajzi Lexikon 1979.373-374. H.E. Györgyi Dénes (Bp, 1886. ápr.25. - Balatonalmádi, 1961. nov. 22.) építész. Györgyi Kálmán művészeti szakíró fia, Györgyi (Giergl) Alajos festő unokája. Megkapta a torinói világkiállítás magyar házára kiírt pályázat I. díját. 1909-ben a bp-i műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1907-től az Országos Műszaki Technológiai Iparmúzeum tanára. 1909-től a bp-i Iparművészeti Iskolán építő-iparművészetet tanított, majd az iskola igazgatója lett. 1945-ben nyugdíjazták. 1911-ben elkészítette a kkh-i Központi Iskola terveit, angol neogótikus stílusban, még ugyanebben az évben a torinói nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának társtervezője volt. 1929-ben a barcelonai világkiállítás magyar pavilonjának tervezője és rendezője. Számos középületet, iskolát, templomot tervezett. Fő művei: Hangya Szövetkezet székháza (Bp.); Városmajor utcai Általános Iskola épülete (Kós Károllyal, 1912); Balatoni Múzeum (Keszthely, 1927); Déri Múzeum (Debrecen, 1928); Az egyetem intemátusa és sporttelepe (Debrecen); Budapesti Elektromos Művek székháza (1929, 1930); Brüsszeli Világkiállítás magyar pavilonja (1935); Párizsi világkiállítás magyar pavilonja (1937); Cathedral of Learning magyar előadóterme (Pittsburg); Új városháza (Debrecen). Müvei: Földszintes Lakóházak (többekkel, Bp., 1925); Új Magyar Építőművészet I-II. szerk. (1935-38). Irodalom: Művészeti Lexikon 2. 1966; Kubinszky Mihály: Gy.D. Magyar Építőművészet, 1972.; Hegyi Gyula: A koronázástól az újjáépítésig. Gy. D. építész emlékezete Magyar Hírlap, 1986. 302. sz.; Gy.D. a kor építésze Magyar Nemzet, 1987. 46. sz.; Zrinszky József: Gy. D. a pedagógus Magyar Építőművészet, 1987.; Gerle János: 115 éve született Gy.D. Új Építőművészet, 2001.; ÚMÉL 11.2001. Sz.K.