Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról (Kiskunhalas, 2002)
MÚLT ÉS JELEN - 7. Kiskunhalasi életrajzi lexikon
180 KISKUNHALAS ALMANACH címmel. 1927-ben alapító tagja volt a debreceni Ady Társaságnak, melyben később vezető tisztséget töltött be. Fülep Lajossal és Németh Lászlóval együtt szervezője, főszerkesztője volt a népi írók lapjának, a Válasznak. A népi írók csoportjához tartozó, eredeti hangú, erősen gondolati jellegű lírikus. Fő művei: Testvérgályák (társkötet Juhász Gyulával, Nyíregyháza, 1923); Misztikus ünnepi asztal (Bp.,1928); Tékozló (Debrecen, 1934); Az Alföld csendjében (Bp., 1943); Gulyás Pál válogatott versei (Bp., 1957). Irodalom: MÉL 1967. 630. Gy.A. Gulyás Sándor (Pacsér, 1892 - Kkh., 1957) gimnáziumi tanár, igazgató. Református családban született. Középiskolai tanulmányait a halasi gimnáziumban fejezte be 1912-ben. Egyetemi évei alatt (1912-1916) a tehetséges hallgatókat felkaroló Eötvös Kollégium tagja volt. 1917-ben kapott tanári diplomát magyar, latin és angol nyelvből. Pályakezdő tanárként - az akkor még az Osztrák- Magyar Monarchiához tartozó - Bosznia fővárosában, Szarajevóban jutott álláshoz, és két tanéven keresztül (1917-1919) tanított az ott élő magyar kisebbség számára létesített Julianus Barát Gimnáziumban. A monarchia felbomlását követően Magyarországra menekült, és 1919. szept.-től egykori gimnáziumában kapott tanári állást. 1927 nyarát nyelvgyakorlás céljából Angliában töltötte, ösztöndíját a Közoktatási Minisztérium és a gimnázium is támogatta anyagi hozzájárulásával. Hazatérése után angolt is tanított. 1935. szept.-től igazgatói tisztet töltött be a halasi gimnáziumban, egészen annak államosításáig, 1949-ig. Az iskolát jó vezetőkészséggel, a tantestület és a felettes hatóságok bizalmát élvezve vezette. Nemcsak igazgatóként, hanem szaktanárként és nevelőként is maradandó nyomot hagyott tanítványaiban. Sokat tett azért, hogy az ifjúsági egyesületek, sportkörök és kulturális szervezetek jól működhessenek. A diákszövetség ügyvezető elnökévé választotta, s vezette az Ifjúsági Segélyegyesületet is. Presbiterré és a Református Önképzőkör elnökévé választották, részt vett a Szász Károly Kör és a városi Népművelési Bizottság munkájában, tagja volt a Halasi Népbank és a Hitelszövetkezet igazgatótanácsának. 1921-28 között állandó munkatársa volt a Napkelet és a Protestáns Szemle című folyóiratoknak, amelyekben számos könyvismertetése és tanulmánya látott napvilágot. Gimnáziumunk sokat köszönhet Gulyás Sándornak, amiért a II. világháború előkészületei, a légitámadások, majd a frontátvonulás és a háborút követő nehézségek ellenére biztosítani tudta annak működését, és az iskola vagyonát, felszerelését benne az ötvenezer kötetes könyvtár, a régiségtár és a szertárak értékeit - nagyobbrészt - meg tudta menteni. A világháború után felállított „igazoló bizottság” már másként ítélte meg a tevékenységét, mivel „feddéssel igazolt” minősítéssel hagyta csak meg munkahelyén, és így elkerülte a „B” listázást, melynek keretében sok ezer értelmiségi családot meghurcoltak. Az államosítással összefüggésben, a megváltozott politikai légkörben az 1947/1948-as tanév végén lemondatták állásáról, és kényszemyug- díjba küldték. A Tito-ügy kapcsán koncepciós perben kémkedés vádjával elítélték, családját pedig internálták. 1949 és 1956 között a váci fegy- házban raboskodott, ezt követően családjával együtt visszaköltözött Halasra. Sírját a hetvenes években feldúlták, majd az egyház az új református temetőbe helyeztette át. Irodalom: Gimnáziumi Értesítő 1920-21, 1934-35.; Nagy Szeder István 1936. 92-93.; Gimnázium iratai személyi anyagok 1920-45, 308/1941.; Darányi Mária és Szathmári Julianna közlései. Kép: TJM 14919. G.A.-L.L. Gusztos Károly (Kkh., 1894. okt. 30. - Kkh., 1967. ápr. 21.) dr., jegyző, helyettes polgármester. Kiskunhalas város polgármestre 1947. júl. 1. és 1948. máj. 22. között. Sírja a régi református temetőben található. Lásd bővebben Kiskunhalas almanach Polgármesterek című fejezetében. Gyárfás István (Dömös, 1822. júl. 17. - Kkh., 1883. júl. 16.) táblabíró, történész, az MTA levelező tagja volt. Fiatalon, ref. lelkész apjának gyülekezeti lelkészként történt meghívása miatt, Halasra került, itt tanult a gimnáziumban, majd ügyvédi vizsgát tett Pesten. Horváth István ta- níványaként, ki meghatározó jelentőséggel bírt későbbi munkásságára, 1847-ig Pesten élt. Ezután Halasra költözött, aljegyzőként dolgozott. Az 1848-49 években a városnál viselt tisztségeket, amiért 1849-ben menekülnie kellett. 1850 elején felmentették, majd különféle jogi tisztségeket látott el, de mindvégig Halason lakott, s 1862-től kerületi táblabíró lett. 1871 -ben Szabadkára került
