Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
ESEMÉNY- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNET - 2. Ö. Kovács József-Szeitert Gábor: Halas 1848-1849-ben
Szintén ekkor kapott a város a hadügyminiszter parancsára 200 db szuronyos puskát, tartozékokkal együtt, melyeknek egy részét (138 darabot) július 20-án Zseni József és Tóth József parancsnoksága alatt 24 lovas és 24 gyalogos kíséretében Overbászra, a „kunhalasi nemzetőröknek” szállították. A rakományt Pap Richárd főhadnagy július 23-án vette át.43 A kovás lőfegyverek nagyban növelhették a halasiak hangulatát. Augusztus 8-ig az övéké volt a legjobban felfegyverzett egység a jászkun nemzetőrségen belül. Ekkor ugyanis 1000 belga eredetű lőkupakos fegyvert kaptak a déli táborban lévő jászkunok.44 Nagyon kevés információval rendelkezünk a táborba szállt halasi nemzetőrökről, ezért becsesek a legkisebb tudósítások is, mint például Séni József, Péter Imre, Szekér József és Török Elek Szabadkáról írt levele. Ágyúzásról, a katonaság alacsony létszámáról, valamint a „fanatizált nép dühéről” számoltak be, s ekkor hallották Szenttamás rombadőlésének hírét is. Nem tudjuk, hogy megtartották-e ígéretüket: „Holnap éjféltájban, ha a ráczok a kukoricák közül - mint egynémelyeken már megtörtént - le nem lődöznek, otthon leszünk.”45 Pillanatképünk van egy katonai átvonulás és az ezzel együttjáró ellátás megszervezéséről is. Július végén az óverbászi táborban lévő nemzetőröknek ismételten egy ágyútelepet szándékoztak szállítani. Vontatásához 66 lovat és 33 kocsit rendeltek Pestre. Az útvonal a következő volt: Soroksár, Lacháza, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Akasztó, Kiskőrös, Halas, Mélykút, Szabadka, Topolya, Hegyes, Overbász. Веке Gábor nemzetőr kapitány július 24-én értesítette - valószínűleg - a szabadszállásiakat, hogy 26-án délelőtt 10 órára 102 főre főzzenek, 67 lónak pedig zabot és szénát készítsenek elő. „Továbbá legyen készen 156 ló előfogat, úgy, hogy 72 ló 36 kocsiba legyen fogva, a pattantyúsok és a kísérő 100 nemzetőr számára, 84 ló pedig felszerszámozva nyereggel az ágyútelephez és az ahhoz tartozó szekerekhez fogathassék, hátával, Halasig.” Az augusztus 1-i pesti parancsra Halasnak a lovas ágyútelep szállításához száz nemzetőrt kellett kiállítania, Mély- kútig.46 Augusztus elején az óverbászi táborból jelezték, hogy más települések felemelték a nemzetőrök napidíját. A helybeli halasi őrsereg tagjai is nyugtalankodtak, kevesellték a 8 ezüstkoronás napi fizetést. A képviselőgyülés igyekezett lezárni az ügyet, mondván, hogy hozzájuk még nem jutott el ilyen információ, s egyébként is: „több hiteles, részint visszajött nemzetőrök, részint a táborban látogatóképpen volt polgártársak ezen gyűlésben azt nyilatkozták, hogy a nemzetőrség mindezideig sem adott pénzt húsért, kenyeret pedig ingyen, bort is igen jutányos áron kapnak, sőt olly szegényebb sorsú nemzetőrnek neve is megemlíttetett, ki a táborból pénzt küldött nejének vissza.”47 A nemzetőrök délvidéki szolgálata augusztus végén ért véget. Szentkirályi Móric főkapitány augusztus 29-re, keddre jelezte a jászkun nemzetőrség átvonulását Halason. Ez a következő tennivalókat rótta a városra, idézünk az utasításból: 1. „Főkapitány úr a hadi és nemzetőri fő- és altisztekkel együtt fogadtassanak ebéddel és 68
