Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
A népesség - 11. Örsi Julianna: Népélet Halason a 18. században
gyökeresen átalakul, és a nagycsaládot már a 18. század második felében felváltja a nukleáris kiscsalád. Ennek gazdasági háttere a személyhez kötött magántulajdon (ingatlan), amely azonban legalább az ellenőrzés szintjén megmarad csoporttulajdonnak (nemzetségi tulajdonnak). Gondoljunk csak arra, hogy hányszor rendelkeznek úgy, hogy az özvegyasszony, amíg az elhunyt férje nevét viseli a házban és a gazdaságban maradhat, vagy csak a fiúk, a férfi ág örökli az ősi vagyont, az örökölt házban is mindig a fiú marad. Mindez csak egy erős patriarchális társadalomban valósítható meg. Mindez jól illeszkedik a gazdatársadalom érdekeihez, és ösz- szességében az egész város társadalmi rendjéhez. A város irányítása pedig a jászkun redemptio, a jászkun statútumok és más kerületi szabályok betartásával történik. A nemzetség, a család bővülhet természetes (születés) vagy mesterséges (örök- befogadás) úton. Az örökbefogadás gyakran ugyancsak a rokoni körből történik. Pl. „midőn Néhai Öreg Búza Mihály Uram és Felesége Biró Ersébet a természet szerént való gyermeküknek nem léteiét a rendes adoptioval (örökbefogadással) kívánván kipótolni, velem egy Testvér Condivisionalis (osztályos) Búza János Bátyámat a’ a fogadott Fiúságra felválasztották és mind ingó mind ingatlan javaikat nékie által is adták” - írja Búza Mihály halasi lakos 1800-ban.90 Ezzel párhuzamosan fogyhat is a család - és a nemzetségtagok száma. A leggyakoribb, hogy a lányok férjhezmenetelükkel egy másik rokonsági körbe lépnek be. A másik eset, hogy az egyén meghal. A családi kötelékből való mesterséges kiválást, azaz a válást a 18. században szinte egyáltalán nem, a 19. század első felében is igen ritkán alkalmazták. Az 1744-1755 közötti kiskun peres anyagot áttekintve megállapítottuk, hogy 6 kiskunhalasi egyént állítottak másodfokon a „kapitányi szék elé” a házassági hűség megszegése miatt.91 1798-1818 között pedig a jászkun polgári perek között 3 kiskunhalasi házasság felbontása szerepel.92 A 18. században egyik gyakorlat az, hogy az idős családfő, mikor már nős gyermekei - sok éves együttgazdálkodás során elég tapasztalattal rendelkeztek - között megosztotta a vagyont úgy, hogy magának is hagyott egy részt. 1748-ban „Öreg Matkó János minden Ingó Bingó és ingatlan Acqvisitumait (vagyonát) maga és Két fiai István ’s János között három részre felosztotta.” Az egyik házat, amelyhez kamara is tartozott, István kapta, de a másik ház helyett - mely Jánosé lett, de romladozott lévén - mikor újat építettek Segítenie kellett „fákkal és szekerezésekkel” a testvérét. „Néhai Öreg Matkó János míg élt három esztendők leforgása alatt az Osztály után három vagy négy Ízben változtatta Lakását, majd egy ideig edgyik fiához, majd ismét onnan másik fiához hordozkodván...”93 Ez azonban a ritkább eset. Az általános gyakorlat az, hogy az idős, egyedül maradt szülő gondviseléséről az egyik gyerek gondoskodik. A vagyon elosztásánál csakúgy, mint a végrendelet elkészítésekor az egyedül maradt szülő megélhetésének, eltemettetésének anyagi fedezetét elkülönítik. 1759-ben Csapó János és Mihály testvérek „az özvegynek Interpositiojára (közbevetésére) és kívánságára a Nagyobbik Attyafiával Mihállyal az Asszony mint coacqvisitrix (társ) a’ Házban maradott; conseqventer (mint utána következő örökös) Jánosnak az udvarban levő Kamara Ház helyett oda adódott...”94 1750 június 15-én „Mészáros János meg ellemedett Öreg Anyának holtig való táplálására Esztendőnként Ígért Négy Mérő Búzát két pár Fejér ruhát egy pár csizmát 10 lat sót és 456
