Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
200 Fton, semmi erdőnk nintsen, nádas ugyan vagyon, ...szegény lakosaink kemen- tzéjeket fűtik vele, és némellyek házukat is megfödik.”170 Közel fél évszázaddal később arról olvashatunk, hogy a város határa „a szántásra és a vetésre homokos, és sovány volta miatt nem olly alkalmatos, hogy abból valamelly szemben tűnő hasznot lehetne reményleni”, sőt azok a gazdák is, akik „a szántást és a vetést gyakorolják, többnyire annak termésű is magok el élik.” Kevesen vannak akik terményt adnak el. „A szántáshoz s vetéshez ökrök kívántatnának. A barom és juh tartás pedig mivel annak megszerzésére számos pénz kívántatnék, annyival inkább, minthogy most a jószág áros lévén, könnyen megolcsódhatik.” A tanács nem győzi kárhoztatni azt a gyakorlatot, hogy mind a gazdák, mind a jogot szerző irredemptusok jó pénzért fogadnak idegen nyájakat, főleg juhokat a halasi legelőre.171 1779-ben újra a tanács elé kerül a bérlegeltetés ügye, mely kizárólag juhokkal történt: „külső vármegyékbül idegen jószágot közönséges pascuumra béhozának árendában ...külömben is sovány és homokos földünk idegeny jószágokkal annyira megterheltetnék némelly lakosoknak nyughatatlanságok miatt, hogy más lakosoknak jószágoknak, nevezetessen kocsis lovaiknak és jármos ökreiknek, mellyekben áll a városnak boldogsága és fenn állása, megkisebbíteni kénteleníttetnének.” Ezért az idegen, árendás jószág behozását szigorú büntetéssel fenyegetik.172 Gyakran hír nélkül jönnek be egyesek árendásnak egy-egy gazdához. Ha az ilyen kitudódik, a tanács őket a határból jószágaikkal együtt kiparancsolja. „Hogy ezért ezen gonosznak eleje vétessék - szól a tanácsi szentencia - meghatároztatott, hogy ezen két s három esztendőben idejött árendások, kik még lakosoknak be nem vétettek, Demeter napkor amikor t. i. a juhász esztendő telik, ezen határból mind kipa- rantsoltatnak.”173 1798-ban a tanács a pusztákon lakókat arra akarja szorítani, hogy beköltözzenek a városba. „A külső helyekről magokat ezen városban s ennek pusztáira számos jószágokkal arendans titulus alatt befészkelni szándékoznak, a publicum kárára célzó igyekezeteknek gát vettessék.” Ezért akiknek polgárjoguk nincs a városban, azok Dömötör napnál tovább itt nem maradhatnak. Megfelelő passzussal azonban, a tanács engedelmével a juhászok vállalhatnak munkát.1” 1811- ben összeírták azok neveit, akik mint árendás, kertész, kurta falkás juhász és zsellér vagy lakó tartózkodtak kinn a tanyákon.175 Egyedül a kertészeknek, konvenciós juhászoknak és a béreseknek engedték a szállásokon lakást, mivel munkájuk teljesen odakötötte őket.176 1771-ben a Jászkun kerületi tanács ülésén felvetik, hogy hasznos volna a re- dempció alapján az állattartást szabályozni, ki-ki csak a földje arányában tarthasson állatot. A halasi tanácsülésen tiltakoznak az arányosítás bevezetése ellen. Kifogásuk, hogy „ha csakugyan megállana a proportio (arányosság) szerént való barom tartás, következik, hogy valamint már az extravillánusok, úgy mint szántó földek és kaszállók a’ proportione redemtionis kinek kinek kiadattak, és mérték szerént bírat- nak, úgy az intravillanusoknak, ház fündusoknak, akioknak és szőlő földeknek is azon proportiora kellene menni, mert ami egy dologban igasságosnak ítéltetik, más 127
