Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században

dologban is igasságosnak kellene találtatni.” Végső soron - írják az igazságosságnak jobban megfelel, ha minden marad a régi rend szerint. A jelenlévők egyhangúlag fogalmazzák meg, hogy „azért mi is Hazánk régi praxisa, országunk törvényei mellett maradni inkább kívánunk, mint illyen újságoknak béhozásával a közönséges társaságnak jó rendét felforgatni.”177

Közel fél évszázadnak kell eltelnie, hogy újra elővegyék a legeltetés reformjának ügyét. Ekkor is kerületi javaslatra indult meg az intézkedés a juhászok és az irre- demptusok Jószágaik szerfeletti szaporításának meggátlására.” Újra megfogalmazzák, hogy „Halas várossá lakossal szántható földjeiknek középszerű minéműsége miatt nem annyira a gabona termesztésből, mint a lábas jószág tartásból veszik jövedelmeket, következőleg a gazdálkodás ezenn ágának nemtsak megtartására, hanem annak lehetséges gyarapítására vigyázni az Elöljáróságnak kötelessége. ” Elsősorban a kibontakozó birkatartást igyekeznek szabályozni.

Szó került még a barmoknak és méneseknek fenntartásáról. A Kiskunságban a barom a szarvasmarhák őrzési egysége, a legelőre kihajtott gulya neve. Itt elsősorban arra vártak kerületi határozatot, hogy szabad-e tartani a tanyákon kurta barmokat vagy nem. A kurta barom egy gazdának kis létszámú szarvasmarháját jelentette, melyet fogadott pásztor őrzött. Ennek a tarásmódnak nagy hagyománya volt a halasi gazdálkodásban.178 Pl. 1795-ben a baromtartó gazdák 15 privát barmot, fiók barmot vagy kurta barmot tartottak „a halasi tanyák széleiben a közönségnek sőt a magános lakosoknak is tetemes károkra.” A tanács szigorú intézkedése alapján a magános kurta barmokat szét kellett verni, és a jószágokat az anya barmokra kellett hajtani. Nem a gazdákat, hanem a gulyásokat kötelezte a tanács 25 pálca fenyítés ígéretével, hogy a kurta barmok mellől a szolgálatukból elálljanak.179 1784-ben „a Nemes Tanátsnak világos tilalma ellen nemtsak magok rideg marháit másoknak kárára és praejudiciumára (jogsérelmére) a szállások és így osztott földek mellett járattyák, és a Barom járásokon kívül legeltetik, hanem még másoknak számos marháikat is oda őrzetőre fogadják ahonnét majd az következik, hogy a Barom járások üresen maradnak, mivel kevés számú gazdaság a pásztort nem tarhattya.”m 1787-ben „némelly lakosok a közönségnek nagy kárával, nevezetessen Seni János, Kováts Mátyás, János, Orbán Gergely, Szentpéteri Gergely, Szabó Pál, Búza Pál, Torma János szállásaikon s különös hellyeken nem tsak fejős teheneiket, hanem rideg marháikat is tartani, és mások jószágait is oda fogadni bátorkodnak. Ahonnét az következik, hogy a barom járások üressen maradnak, és akiknek jószágaik gulyás előtt járnak, a gulyás bérit nem győzik fizetni.”181 1795-ben is arról határoznak, hogy „a közönséges tőke barmokon kívül a gazdák magok szállásain, vagy az kinn lakó kortsmáro- sok privát vagy magános barmot nem tarthatnak, vagy újabban nem állíthatnak, hanem a gazdák tartoznak marháj okát az közönséges tőke barmokon tartani, sőt akinek illyentén magános barmaik volnának, az illyen barmok is hajtassanak az tőke barmokra, kivévén az fejős marhákat.”'*2

Az állatokkal kereskedő kupecek a vásárokon vett meddő teheneket a határban

128