Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18-19. századból (Kiskunhalas, 2001)
GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM - 3. Bellon Tibor: Kiskunhalas gazdálkodása a 18-19. században
négy ökrű vontatóban számlálván, mely árpa szalmát halasi lakos Tóth Mihály tavasszal szántván szánt szándékkal megétetett.” A szalmából más is vitt egy négy- ökrü szekérrel, de azon „nem lett volna több, hanem amint a szekérbéli nyársoknak (valószínűleg az oldalhoz támaszkodó rakonca) teteje szokott lenni.”137 Hajós Mihály és Solti István Fejértón nyomtatván, Kölli János juhász a juhait a boglyáira eresztette.138 Halason is az alföldi általános gyakorlatnak megfelelően a nyomtatás volt a szemnyerés meghatározó formája. Sudár Varga György és Orbán István 1777 októberében a madai pusztán szűrüt perzselvén, (a nyomtatás helyét égetéssel tisztították meg a száraz gaztól), a tűz a gondatlanságuk miatt a szomszéd Ferentz Péter szűrűjére átterjedt, ahol egy ágy ás kölese szalmástól megégett. A kár 21 véka köles lett, amit a vétkesek meg is adtak.139 Szabados Ferenc azért panaszkodott, mert Rekettyén Szodos Ferenc a kölesét résziben hetedén felvállalta, de azt „bé nem vontatta, s fel nem nyomtatta volna,” pedig hívta vontatására és nyomtatására.l4° A város fejértói három szérűjéről Tegzes János a maga hasznára elhordta a „tsak nem 3 000 csomó gabonának rakásra hányt polyváját.”141 Mások pedig nyomtatás idején az árpaszalmát dézsmálták meg, „egy-egy kötéllel vagy is nyalábbal” hoztak el.142 Sütő András Hajós Gergelynek a Nyomáson levő szalmájából „edj kötélbe kötvén tolvaj módon ellopni bátorkodott.” A lopott mennyiség egy petrence volt.143 Egy évvel később az a sajnálatos eset történt, hogy Bodogláron Csapó János ugarolván a dézma alá kivett földet, a szérű körül lerakott baglyában lévő 10 vontató előző esztendei búzáját - hogy a munkát ne akadályozza, úgyis „már veszendő volna” azon termés, - meggyújtotta. Úgy látszik, előfordult, hogy nyomtatatlanul maradt gabona. A tűz azonban továbbteljedt, és az elnyomtatott 35 vontató szalmáját is megégette. Az okozott kár megtérítésébe 12 vontató árpa szalmát ajánlott Csapó János, ami 6 Ft-ot ért.144 1764-ben Hollósy másként Szintén János invalidus katona sok évvel korábban Pap Gergelynél szolgált, „nyomtatás tállyban tüzet tsinált, hogy főzzön”, de a tűz gondatlanságból „kikapott, és 3 baglya őszi búzát megégetett”, melyet 100 Ft értékűnek mondottak.145 Az adatok arra engednek következtetni, hogy a nyomtatás mindig a szállásokon történt, és ott rakták össze a szalmát is. A szemtisztításnak a legáltalánosabb formája Alföld-szerte a szórás volt, azaz széllel tisztíttatták a szemet. A kisebb mennyiséget kosárból, rostából magasról lassan csurgatva szórták, a nagyobb mennyiséget falapáttal dobálták, széllel szembe. Patai Varga Istvánná a háza előtt egy leterített lepedőre kölest rostált, midőn Gabodi Mihályné azt felrántotta, és a mintegy fél szakasztóra való kölest is leszórta.146 Egy ünneprontással kapcsolatos ügyben megtudjuk, hogy Pap Gergely cselédjei egyikének vasárnap a kezében lapát volt, „és a szemet felhányta, a másik pedig seprűt tartván a kezében fölözött” - állítja jó lélekkel a bejelentő, hogy szórtak, ,felözte egyik közülök a szórt szemet.” Ugyanakkor lóháton mentek dinnyéért, és a felhalmozott szemet, a garmadát legázolták, sőt a szórók 5-6 lapátnyi (kosámyi) szemet elloptak, és dinnyéért cserélték.147 1782-ben Veres István búzájából, amelyik a 123
