Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
TÖRTÉNETI KUTATÁS - 1. Ö. Kovács József-Szakál Aurél: Kiskunhalas történeti kutatásáról
Három kötet megjelent a szerző 1936-ban bekövetkezett haláláig: A kiadtlan negyedik majdnem hat évtizeddel később került az olvasók elé. (Nagy Szeder István: Kiskunhalas város története I. A redemptio előtti kor 1745-ig. Kiskunhalas, 1926.; Kiskunhalas város története II. A redemptio utáni kor 1745-től kezdve. Kiskunhalas, 1993.; Kiskunhalas város története III. Kiskunhalas város egyházainak, iskoláinak és közművelődésének története. Kiskunhalas, 1936.; Kiskunhalas város története IV. Kiskunhalas város gazdaságtörténete. Kiskunhalas, 1935.) Meg kell említeni Erdei Ferenc nevét is témánkkal kapcsolatban. A Duna-Tisza közét vizsgáló művében (Erdei Ferenc: Futóhomok. A Duna-Tisza köze. Budapest, 1937.) Néhány oldalas Kiskunhalast bemutató leírásában kíméletlen, megkerülhetetlen és pontos elemzést nyújt a régi város múltjáról, változásáról, helyzetéről. A néprajzi szakirodalom gyakran hivatkozott művei közé tartozik Papp László tanulmánya (Papp László: A kiskunhalasi tanyatelepülés kialakulása. Néprajzi Értesítő, 1940.) A szerző a téma kutatásának az egyik legjobb terepét választotta és találta meg a halasi határban. Tanulmányának egyik legfontosabb mondanivalója az volt, hogy eredményei alapján igyekezett megcáfolni azokat a „romantikus” elképzeléseket, amelyek szerint sokan mások a magyarországi tanya „létét a hajdani szilaj, illetve nomád jószágtenyésztéssel hozzák genetikus kapcsolatba” s ezen át az alföldi tanyatelepülését egyenesen a honfoglalás, sőt ázsiai létünk múltjában gyöke- reztetik.11 Papp elsősorban a kitűnő forrásadottságú helyi levéltárban kezdett el kutatni, miközben intenzív terepbejárást is végzett, s ezen tapasztalatok alapján ábrázolta igen életszerűvé a paraszti mezővárosi és tanyai üzemet. Szerves egységben akarta ezt az életformát leírni, úgy, hogy közben másoknál jobban érzékeltette az agrárnépességen belüli gazdasági-társadalmi különbözőségeket is. Az egyéni jogi helyzet és a közösségi kohéziós erők összjátékára éppúgy figyelt, mint ahogy a tudati - felekezeti formában is megjelenő - változásokra és konfliktusokra. Papp nem pusztán a határt, a tanyák helyzetét vizsgálta, hanem 1939 nyarán és 1940 tavaszán a budapesti egyetem és az igazságügymininisztérium támogatásának köszönhetően a népi jogélettel is foglalkozott. Tagányi Károly és Mattyasovszky Miklós müvei, és főként Győrffy István személyes ráhatása révén is (Papp László: Kiskunhalas népi jogélete. Budapest, 1941.) fordult a tradicionális és az újabb gyökerű jogi müveltségállomány kutatása felé. Azt is bemutatta, hogy a közösség milyen módon állt ellen az állami jogrendszernek. Tudatosan igyekezett társadalomrajzot is nyújtani, hiszen szerinte a „jog éppen gerince a társas élet szabályainak.”12 Ugyanebből az évből érdemes még egy, rendszerint elfelejtett munkát megemlítenünk, amely - kifogásolható tételei ellenére is - a helyi szociográfiai tárgyú munkák sorából kiemelhető. Táczi Szabó Győző gimnáziumi tanár a szociális gondolat fontosságának hangsúlyozásával írta le a helyi gimnázium diákjainak életmódját. (Táczi Szabó Győző: Egy vidéki gimnázium társadalomrajza. Kiskunhalas, 1941.) Részben kérdőívek, részben pedig személyes beszélgetések alapján elemezte 23
